Írisz- és retina azonosítás

Retinaazonosítás

A retina azonosítás a szem hátsó falán található vérerek mintázatán alapul. Alacsony intenzitású infravörös sugarakkal világítja át a leolvasó a szemfenéket, így készül retinahártya láthatatlan erezetéről felvétel. A retina szkennelése kissé kényelmetlen eljárás, mert a fejet rögzíteni kell ahhoz, hogy a fény a retina hátfalára vetüljön. A módszer előnye a pontossága, megbízhatósága.

Íriszazonosítás

Az írisz a szem szivárványhártyája. A látható sugaras mintázat (a traberkuláris hálózat) az embrionális fejlődés 8. hónapjában alakul ki és többet nem változik az ember élete során. Az írisz receptoraiban azonban folyamatos változások mennek végbe, egyrészt a fény hatására, másrészt a szervezetben előálló kóros és funkcionális determinációk folytán. Talán nem mindenki tudja, hogy ezek a pigmentfoltok az érhálózat mikrozónáinak az elváltozásai, és mivel az írisztérképen minden szervnek megtalálható a saját területe, az íriszdiagnosztika ezek alapján állít fel kórképet.
Az íriszazonosító rendszer leolvasója, pl. egy videó kamera, a szivárványhártya képét a szemet egyedivé tevő összes jellegzetességgel (gödröcskék, körök, árkok, korona, szövetszálak) háromdimenziós kontúr-térképpé alakítja. Az így szerzett információ digitalizálás után egy (pontosan 2048 számjegyű) kódot alkot. Ezt hasonlítják össze a későbbiekben az adatbázisban tároltakkal. Az írisz térkép alapján mintegy 400 különböző azonosítási jellemző vizsgálatát végzi el a rendszer és ez kb. nyolcszorosa az ujjlenyomat vizsgálatkor használt pontoknak. Az íriszfelvétel során egyéb tulajdonságokat vizsgálnak, például átmérőt, elhelyezkedést vagy a pupilla pulzálását. Így csökkentik pl. a kontaktlencsével való visszaélések valószínűségét. Ezek miatt kifejezetten nagy biztonsággal alkalmazható az íriszazonosítás, bár szürkehályog esetén lehetnek problémák.

A felvétel készítése alapján kétféle leolvasást különböztetünk meg: aktívat és passzívat. Az aktív leolvasás a felhasználó aktív közreműködését igényli, mivel a kamerától 15-35 cm távolságra kell tartania a szemét. Ezzel szemben a passzív eljárás a felhasználók szempontjából sokkal kellemesebb, hiszen ez esetben a rendszer először egy nagy látószögű kamera segítségével határozza meg a szemek helyzetét, majd arra fókuszál rá egy másik kamerával, és végzi el a leolvasást akár 30-100 cm távolságból is. Mindkét esetben a leolvasás körülbelül 1-2 másodpercet vesz igénybe, ez megegyezik az ujjlenyomat azonosításhoz szükséges idővel.

John Daugman (a Cambridge Egyetem professzora, a legtöbb íriszfelismerő szoftver megalkotója) több mint 2000 különböző íriszképet felhasználva 2,3 millió összehasonlítást végzett ezzel a rendszerrel. A tanulmány azt mutatja, ha két kód legalább 75 százalékban egyezik, akkor csupán egy az ezermilliárdhoz az esély, hogy hibás volt az összevetés. Mivel a Földön “mindössze” 12 milliárd emberi szem van, ezért elég biztonságosnak nevezhető a módszer. Egy másik, nemrégiben a brit kormány által végzett kísérlet során kétmillió tesztből egyetlen hibás felismerés sem akadt, nem úgy, mint a hang-azonosításnál, ahol az arány 10-25% között mozog.

z írisz és retina alapú azonosítás nehézségei

a passzív leolvasó berendezések bonyolultak, így drágák
az aktív leolvasók esetében a szemnek elég közel kell lennie a leolvasóhoz, ez higiéniai problémákat vet fel (fertőzésveszély)
mozgássérültek számára nehézkes vagy lehetetlen a használata
alacsony az eljárás elfogadottsága, mivel az emberek idegenkednek a szemük átvilágításától
használata betanítást igényel, minden felhasználóval meg kell ismertetni a működési technikát
fontos továbbá, hogy a leolvasás nem károsíthatja a szem épségét sem. Ez egyszerű elvárásnak tűnik, ám nagyon nehéz bizonyítani, hogy tényleg biztonságos egy berendezés. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy ahány ember, annyi különböző érzékenységű szempár van, és a módszer a legérzékenyebbet sem károsíthatja. (Bár a passzív leolvasás egyik igen nagy előnye, hogy alkalmazásánál nem szükséges a szembe világítás.)

Az írisz alapú azonosítás az imént felsorolt hátrányai ellenére nagy jövő előtt áll, hiszen a retinaazonosításhoz hasonlóan rendkívül kedvező hibaparaméterekkel rendelkezik. Ezen felül a szükséges információ jól tömöríthető, így könnyen tárolható, valamint az adatbázisokban való keresés is gyorsan valósítható meg: egy átlagos személyi számítógép másodpercenként akár 100.000 rekordot is átvizsgálhat. Jelenleg a hagyományosan magas biztonsági előírásokkal rendelkező felhasználók (katonaság, űrkutatás, pénzintézetek) mellett már próba üzemmódban több repülőtéren is alkalmazzák. További törekvés, hogy az ATM pénzjegykiadóknál felváltható legyen a PIN kódos mágneskártya az íriszazonosító berendezésre.