Műszaki megoldás

Épülethangosító rendszer (műszaki leírás)

Az épülethangosító rendszer egyik legfontosabb jellemzője a 100V-os hálózat. Ennek alkalmazását két alapvető tényező indokolja:

a hangsugárzók illesztésének egyszerűsítése,
a kábelek keresztmetszetének csökkentése.

A hangsugárzók illesztésének egyszerűsítése

A hangsugárzók illesztésének egyszerűsítését a hangsugárzólánc feszültséggenerátoros megtáplálása teszi lehetővé. Ez azt jelenti, hogy az erősítő kimeneti jelszintje nem függ a terheléstől, tehát mindegy, hogy hány darab hangsugárzót kapcsolunk párhuzamosan a kimenetre, a kimenő feszültség nem változik.

Ennek következtében a hangsugárzók ugyanannyi teljesítményt vesznek fel. A párhuzamosan kapcsolható hangsugárzók számát az erősítő teljesítménye korlátozza. Ebből számszerűen következik a minimálisan megengedhető hangsugárzó impedancia, amit a specifikációban fel is tüntetnek.

A kábelek keresztmetszetének csökkentése

A hangsugárzó felvett teljesítménye jó közelítéssel a feszültség és az áramerősség szorzata. Az átvitt teljesítményt tehát az áramerősség, vagy a feszültség növelésével lehet növelni. A feszültség növelésével jóval kisebb áram átvitele is elegendő. Ekkor a vezetéken kisebb feszültség esik, tehát még nagyobb távolságokra (akár több 100 m) is elegendő vékony keresztmetszetű kábelek (2 x 0.75 mm² vagy 2 x 1mm²) alkalmazása.
Mivel a hangszórók leginkább 8 ohmos (kis impedanciás) kivitelben készülnek, a 100 V-os hálózatnál speciális impedancia illesztést kell alkalmazni. Vagyis: a hangszórók nem közvetlenül, hanem egy illesztő-transzformátoron keresztül, közvetetten kapcsolódnak a hálózathoz. Ez az eszköz átalakítja a jelet olyan szintűre, ami már közvetlenül meghajthatja a hangszórót. 1200 W-nál kisebb teljesítményű erősítőknél szintén kell alkalmazni transzformátoros illesztést. Napjaink korszerű épülethangosító rendszereinek egységei beépített illesztő-transzformátorokkal készülnek.