Az IP kamera és az IP CCTV működése – a nevéből adódóan is – szervesen kapcsolódik a számítógép hálózatokhoz és az internethez. A könnyebb érthetőség kedvéért ezért röviden összefoglaljuk az IP alapfogalmait.
Az internet története
Az internet története az 1960-as évek elején kezdődött az Egyesült Államokban, és a hidegháborús katonai kutatásokhoz kapcsolódott. Ennek keretében egy katonailag kevésbé sebezhető, decentralizált számítógép hálózat kialakítását tűzték ki célul. Ezen elvek alapján 1969-ben hozták létre az ARPANET nevű kiterjedt hálózatot, amihez már iskolák és közintézmények is csatlakoztak. Az ARPANET hálózat számítógépeinek növekvő száma szükségessé tette egy olyan kommunikációs protokoll kialakítását, ami biztosította a gépek közötti szabványos adatáramlást. Ebből az NCP nevű protokollból jött aztán létre az IP, vagyis az internet protokoll. Az internet kifejezést 1974-től kezdték alkalmazni.
Ma az internet az egész világot körülölelő számítógép-hálózat, egy olyan globális rendszer, amely kisebb számítógép-hálózatokat fog össze. Valójában az internet nem egy fizikai hálózat, hanem egymástól független hálózatok kommunikációra alkalmas összekapcsolásának módja.
Az IP cím
Az IP cím, azaz az Internet Protocol cím az internethez csatlakozó számítógépek azonosítására szolgál. Mindegyik számítógép rendelkezik IP címmel, melyek viszonya között az alábbi variációk állhatnak fenn:
- Egy gépnek több IP címe is lehet
- Egy IP címen több gép is osztozhat
- Egy gép IP címe rendszeresen és időszakonként változhat (dinamikus IP cím)
Emellett minden olyan aktív elemnek, mely a számítógéphez, s egyúttal az internet hálózathoz csatlakozik – ez lehet a router, a switch, a nyomtató stb. – ugyanúgy van egy egyedi azonosítója, azaz IP címe. Maga az IP cím – a kettes számrendszer szerint – egy 32 bitből, azaz 4 byte-ból álló azonosító kód, ahol a 4 byte értékeit pontokkal elválasztott decimális számként írjuk le, ezáltal négy 8 bites részre osztva, pl.: 185.162.1.2. Minden byte értéke 0 és 255 közötti lehet. Az IP cím két logikai részre osztható: a hálózatazonosítóra és az alhálózati címre. Egy IP hálózaton belül minden címet csak egyszer lehet felhasználni. Ez az egyediség biztosítja azt, hogy elkerüljük az egyes címek ütközését, ami a hálózatba később kapcsolódó – azonos című – eszközöknek a működésképtelenségét eredményezné.
Az IP címek két csoportra bonthatók: a nyilvános címekre és a belső címekre.Bár mintegy 4 milliárd nyilvános IP cím lehet az Interneten, ez mégis kevésnek bizonyul. A megoldást az egyes önálló számítógép hálózatok belső címtartományának kialakítása jelenti, mert ezek a belső címek az internet felől nem látszanak.
Az IP, a TCP és az UDP
Az interneten továbbított adatok/adatcsomagok egy meghatározott irányítási elvrendszer, azaz protokoll struktúra szerint áramlanak, melynek tervszerűnek és biztonságosnak kell lennie. Ezt az irányítási rendszert nevezik TCP/IP Protocolnak, mely a rendszerben részt vevő két legfontosabb protokollról kapta a nevét. A TCP az angol Transmission Control Protocol, az IP pedig az Internet Protocol rövidítésekből származik, melyek jelentése átviteli vezérlő protokoll, valamint internet protokoll.
Az IP feladata, hogy a hálózat pontjai között mozgassa és irányítsa az adatcsomagokat, valamint azonosítsa a küldő és a fogadó gépet. Minden egyes csomagot két IP címmel lát el: az egyik a küldő, a másik a fogadó számítógép IP címe.
A TCP feladata, hogy az adatcsomagokat hibátlanul eljuttassa a küldő számítógéptől a fogadó számítógépig. Ehhez először feldarabolja az adattömeget meghatározott csomagokra, melyeket külön-külön felcímkéz, majd a küldés után a fogadó gépen belül újra összerakja az egyes csomagokat az eredeti halmazzá. A hibátlan küldés és fogadás egyik alapvető biztosítéka, hogy a TCP mindig megvárja a küldött csomag megérkezéséről történő visszajelzést. Amennyiben ez elmaradna, a csomagot újraküldi. Ebből adódóan a TCP biztonságos, bár emiatt egyben lassú kommunikációnak is nevezhető.
Az UDP (User Datagram Protocol) szintén az Internet alapprotokolljának számít, amely annyiban tér el a TCP-től, hogy nem vár visszajelzést a fogadó géptől. Emiatt nem alkalmas arra, hogy olyan hálózatokon alkalmazzuk, amelyek gyengébb minőségűek, illetve olyan esetekben sem, amikor nagyon fontos információkat akarunk továbbítani. Alkalmazható viszont olyankor – pl. képi információtovábbításnál –, ha némely adatcsomag elveszése nem befolyásolja a fogadó gépre érkező információ összességének további felhasználhatóságát. Az UDP a TCP/IP-nél gyorsabb kommunikációnak tekinthető.
Minden jog fenntartva. Copyright © Oktel Kft. 1998-2018