A HD (High Definition) IP kamera, vagyis a nagyfelbontású IP kamera a megapixel IP kamerák egy jól körülhatárolt csoportját jelenti. A HD IP kamera másik szokásos megnevezése: HDTV IP kamera. Sajnos még szakmai berkekben is lehet találkozni azzal, hogy a HD IP kamera elnevezést a megapixel IP kamera szinonimájaként használják. Pedig a HD IP kamerák a HDTV rendszerekre jellemző szigorú szabványossági követelmények alapján kerülnek gyártásra.
A HD IP kamerákat úgy tudjuk a legkönnyebben bemutatni, ha a HD CCTV-n belül alkalmazott HD-SDI kamerák, valamint a megapixel IP kamerák jellemzőivel hasonlítjuk össze.
Az első HD IP kamera a világon az AXIS Communications kínálatában jelent meg 2008 decemberében. Ez volt a Q1755 elnevezésű, tízszeres optikai zoom-mal rendelkező kamera, ami teljes mértékben megfelelt az SMPTE (The Society of Motion Picture and Television Engineers, vagyis Mozgókép- és Televíziós Mérnökök Egyesülete) által definiált szabványnak. HDTV felbontású képeit képes volt mind H.264, mind MJPEG tömörítéssel továbbítani. Az IP alapú HD kamerák elterjedése 2009-től kezdve rendkívül gyors volt. Ma már szinte az összes ismert IP kameragyártó kínálatában szerepelnek. Típusválasztékuk sem marad el a megapixel kamerák kínálatától – kompakt-, box-, dome- és speed dome kamerák egyaránt megtalálhatók közöttük.
Az IP kamerák fejlődését több mint tíz évig az egységes szabványrendszer hiányahatározta meg. Ugyan az ONVIF ma már létező szabvány az IP alapú CCTV termékek esetében, de nem egy kötelező érvényű, minden tervező és gyártó által elfogadott elvárás, így ez maga után vonja azt a sajnálatos tényt, hogy számos termék még mindig nem kompatibilis egymással. Ezzel szemben a HD CCTV rendszerek elemeihez hasonlóan a HD IP CCTV kamerák két szabványhoz is igazodnak, mégpedig az SMPTE 296M-hez vagy más néven HDTV 720 P-hez, és az SMPTE 274M-hez, vagyis a HDTV 1080-hoz. Bár a HD CCTV menüpontunkban részletesen kifejtjük ezen szabványok jellemzőit, néhány mondatban itt is összefoglaljuk a lényegüket. Az SMPTE 296M szabvány 16:9-es oldalarány és progresszív letapogatás mellett 1280×720 pixelben határozza meg a felbontást, 25/30, illetve 50/60 kép/másodperc frissítéssel. Itt jegyezzük meg, hogy az 1280×720 valójában nem is igazán megapixeles felbontás, pusztán matematikai kerekítéssel került a maga 0,922 megapixelével éppen hogy az 1 megapixeles HD közé. Egy általános iskolai példát is ráhúzhatunk a HD kamerákra. Bizonyára sokan emlékeznek biológia óráról a „Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.” mondatra. Nos, ez az analógia itt is életszerű, miszerint: „Minden HD kamera megapixel, de nem minden megapixel kamera HD.” Ennek megfelelően HD IP kamerák valójában egy szűk területet képviselnek a megapixeles IP rendszereken belül, bár igen gyors iramban fejlődnek.
Visszatérve a szabványokra, a másik HDTV szabvány az SMPTE 274M, ami szintén 16:9-es oldalarányt definiál, de 1920×1080 pixelben határozza meg a felbontást, 25/30 vagy 50/60 kép/másodperc frissítéssel. A letapogatás váltottsoros és progresszív is lehet. Ez a 2,1 megapixeles felbontás már full HD-nek minősül, amit egy hagyományos PAL szabvány szerint működő kamera képével összehasonlítva, ötször jobb felbontást kapunk. A HDTV rendszerek szétválasztva kezelik a kép világosságtartalmát és a színinformációját, így nagy színpontosságot tudnak elérni.
Érdekesség, hogy a HD IP kamerák 2008. évi kifejlesztése ugyanahhoz a céghez kötődik, amelyik a Bosch-al és a Sonyval együtt szinte ezzel egy időben kezdeményezte az ONVIF szabvány létrehozását. Ily módon kettős dolog kezdődött: az SPMPTE, valamint az ONVIF szabványokhoz igazodó HD IP kialakulása. Bár nincsenek egyértelmű forrásaink, így csak következtetni tudunk ennek az okára. Egyrészt a HD szabványok ekkor már alaposan kiforrott szabályrendszerek voltak, melyeket az említett cégek jól tudtak alkalmazni az 1-2 MP-es kameráikra (mint tudjuk a szabvány 2,1 MP-elben maximalizálja a felbontást). Számított az is, hogy a HD TV-k és a HD monitorok a HD IP kamerák megjelenésekor sokmilliós nagyságrendben voltak jelen a piacon. A magas gyártási volumen alacsony fajlagos költségeket eredményezett. A HD IP CCTV rendszerekbe ezeket a monitorokat könnyen be lehetett integrálni, nem kellett a monitorok fejlesztésébe külön beruházni. A HD TV-k képe – a számítógépek monitoraihoz hasonlóan – négyzet alakú pixelekből épül fel, ezért a HD szabványnak megfelelő kamerák videó adatfolyama jól megjeleníthető rajtuk.
Az SMPTE előírásainak megfelelő HD IP kamerák viszont csak egy szűk szegmensét fedték volna le a megapixel IP kameráknak, mivel ott már sokkal nagyobb felbontású eszközök is megjelentek. 2008-ban a szabványosítás iránti igény már olyan erős volt, hogy a 2 megapixel feletti felbontású kamerákra is ki kellett alakítani egy műszaki előírásrendszert. Így jött létre az ONVIF. Az ONVIF (akármennyire is nyitott fórum) a nagyobb felbontású (pl. 3, 5, 8, 16, 21, 29 MP-es) kamerák esetében egy általános szabványt és protokollt állít fel.
Említettük, hogy mindkét HD szabvány kategorikusan előírja a 16:9-es oldalarányt. Ennek oka, hogy más rendszerek oldalarányaival szemben (5:4, 4:3 stb.), ez a méret adja vissza leginkább az emberi szem, illetve agy sajátosságaiból adódó természetes képalkotást, azaz ez az oldalarány igazodik a leginkább az emberi szemhez. Ebből adódik a HD jellegű CCTV-k (akár az analóg jelátviteli technológiára épülő, akár az IP) előnye, hiszen ezeknél előírás ez a képformátum. Ezzel szemben a hagyományos analóg rendszereknél a 4:3 arány az előírás, a többi megapixel kamera esetén pedig bármilyen képarányt alkalmazhatnak termékeiknél a gyártók.
Egy HD IP kamera esetén kötöttséget jelent, hogy legalább 25 kép/sec képfrissítési sebességet kell biztosítania. Előnye viszont, hogy ez progresszív letapogatás mellett gyakorlatilag szaggatásmentes élőkép megjelenítését teszi lehetővé. A full HD kamerák esetén az IP alapú hálózatok ma már általában teljesíteni tudják a 25 kép/sec adatátviteli sebességet. 2 megapixeles felbontás felett a növekvő megapixel értékek viszont már többnyire beleütköznek az adatátviteli hálózat korlátaiba, és nem teszik lehetővé a folyamatos élőkép megjelenítést. Nem beszélve arról, hogy a nagy megapixel értékű kamerák ára ma még elviselhetetlenül magas lenne, ha a gyártók ragaszkodnának a 25 kép/sec sebességhez. Az ilyen megapixel kamerák képfrissítése mindezek miatt általában nem több mint 3-15 kép/sec. Így tudtak a HD kamerák a hátrányból előnyt kovácsolni.
Minden jog fenntartva. Copyright © Oktel Kft. 1998-2018