Egy modern DVR ma már fejlett szoftverei és beállítási lehetőségei révén minden igényt ki tud elégíteni, a felhasználó teljesen személyre szabva állíthatja be a működését. Például:
- távolról mozgathat speed dome kamerákat internetes kapcsolat segítségével,
- a felvételekre digitális vízjelvédelmet tehet,
- többszintű jelszókéréssel védheti a rendszert,
- mozgás esetén azonnal ellenőrizheti az élőképet a számítógépén,
- a mozgásról értesítést kérhet a mobiltelefonjára.
A mai fejlettebb DVR-eket már nemcsak videó rögzítőként tartjuk számon, hanem egy nagyobb biztonságtechnikai rendszer központi elemeként is, hiszen összeköthető például riasztókkal, tűzjelzőkkel vagy beléptető rendszerekkel is.
Tekintsük át a digitális videó rögzítők jellemzőit részletesebben is.
A digitális képrögzítők alaptípusai
A digitális rögzítők fejlesztésének két fő irányvonalát a számítógép alapú és az önálló asztali, vagy más néven stand-alone készülékek jelentik. Természetesen mindkét típuscsaládnak megvannak az előnyei és a hátrányai is, de az elmúlt években inkább az önálló, asztali készülékek terjedtek el.
PC alapú digitális képrögzítők
A PC alapú rögzítők alapja egy számítógép, amelyben egy több bemenetes videó digitalizáló kártya biztosítja az analóg jelek fogadását és átalakítását. A videó adatfolyamot Windows vagy Linux alapú operációs rendszer és szoftverek segítségével valamilyen tömörített formában merevlemezre rögzítik. A kártyákhoz csatlakoztatott kamerák képeit a számítógép monitora jeleníti meg. A számítógép digitalizáló kártyájának szoftverét a fejlesztők rendszeresen frissítik, új funkciókkal látják el, de az alap szolgáltatásválaszték is gyakran bővebb, mint a stand-alone rögzítőké.
A PC alapú rögzítők üzembiztonságát veszélyezteti, ha a számítógépet nemcsak a kameraképek rögzítésére használják hanem egyéb feladatokra is, például internetezés, ügyviteli alkalmazások stb. Sajnos, a Windows alapú operációs rendszert használó számítógépes képrögzítők esetén előfordulhat az ún. „kék halál”, melynek következtében az egész rendszer összeomlik. Egy rossz időben keletkező leállás miatt fontos felvételek eshetnek ki a rögzítésre kerülő anyagból. Amennyiben ilyen lefagyás vagy felvétel kimaradás történik, a helyreállítás sokszor számítástechnikai szaktudást igényel. A számítógépes vírusfertőzések hasonló következményekkel járhatnak. Továbbá bármely alkatrész meghibásodása szintén az egész rendszer leállásához vezethet.
A PC alapú rögzítők másik nagy hátránya a stand-alone készülékkel szemben a jóval nagyobb fogyasztás. Teljesítményfelvételük 300-400 W is lehet, míg az asztali rögzítőké jellemzően ennek tizedrésze. Éves szinten az energiafogyasztás költségének különbsége igen jelentős lehet a két típuscsalád eszközei között. Ráadásul a bekerülési költségük – a komplett számítógép és a digitalizáló kártya együtt – is magasabb, mint egy asztali rögzítőé. Különösen igaz ez abban az esetben, ha a számítógép kiválasztásánál a telepítő és a felhasználó nem egy bizonytalan stabilitású „noname” PC mellett dönt, hanem egy megbízható gyártó termékét választja.
Asztali digitális képrögzítők (stand-alone rögzítők)
Az asztali DVR lényegében stabil operációs rendszerrel rendelkező ipari célszámítógépet jelent. A rögzítés általában szintén merevlemezre történik, de kiegészülhet DVD-vel vagy egyéb háttértárolóval is. Funkciója megegyezik a PC alapú rendszerével, de eltér a kezelés módjában. Ezek a célszámítógépek a kezelőfelületükön elhelyezett gombokkal, távirányítóval, esetleg egérrel működtethetőek.
Csatornaszámok, csatlakozók
A DVR-ek jellemző típusait aszerint különböztetjük meg, hogy hány kamera videójelét képesek fogadni. A jellemző, elterjedt típusok a 4, 8, 16 és 32 csatornás rögzítők. Amikor már tudjuk, hogy hány kamerával szeretnénk megfigyelni az adott területet, kiválaszthatjuk a számunkra megfelelő csatornaszámmal rendelkező DVR-t.
A DVR-ek videó bemeneteinek csatlakozási felülete többnyire BNC csatlakozós. A napjainkban általánosan alkalmazott digitális rögzítők videó kimenete PC monitoros (VGA) csatlakozó illetve analóg kompozit videójel kimenet.
A legtöbb digitális videó rögzítő rendelkezik hangrögzítési lehetőséggel is. A rögzíthető hangcsatornák száma rögzítő-függő. A DVR programozása során a konfigurációs menüben állítható be, hogy melyik videó csatornához melyik hangcsatorna kerüljön rögzítésre.
A hangkimenetek száma jellemzően egy darab. A kimenet többnyire vonalszintű és aktív hangfal meghajtására vagy TV audió bemenet meghajtására szolgálhat. A hangcsatornák rendszerint RCA csatlakozóval rendelkeznek.
A rögzítők hátlapján leggyakrabban előforduló csatlakozók:
| Videó csatorna bemenetek: | Jellemzően csatornánkénti BNC csatlakozók. |
| Videó áthurkolás: | A kamera videó jelének továbbvezetéséhez. Jellemzően BNC csatlakozókkal. |
| Kompozit videó kimenet: | A rögzítő főmonitor kimenete, jellemzően BNC csatlakozóval. PAL videó formátum szerinti videó jellel. |
| VGA videó kimenet: | főmonitor kimenet, amire PC monitor csatlakoztatható. Jellemzően SUB-D15 csatlakozóval. Előnye a kompozit kimenettel szemben, hogy nagyobb felbontást is támogathat |
| HDMI videó kimenet: | Korszerű rögzítők esetén nagy felbontású monitor csatlakoztatását biztosítja, akár „full HD” (1920×1080) kimeneti felbontással. |
| Hangcsatorna bemenet: | Ide csatlakozik a mikrofon. Jellemzően RCA csatlakozóval. |
| Hangcsatorna kimenet: | Hang kimenet hangszóró meghajtásához vagy TV audió bemenethez csatlakozáshoz. Jellemzően RCA csatlakozóval. |
| Sorkapcsos csatlakozások: | Riasztás ki- és bemenetek csatlakoztatására. |
| PTZ vezérlés: | Távvezérelhető kamerák mozgatására szolgál, jellemzően egy vagy két érpáron csatlakozik a kamerákhoz. Csatlakozásai: sorkapocs vagy egyéb csatlakozó. |
| LAN csatlakozó: | Számítógép hálózathoz csatlakozás céljára, RJ45 csatlakozó aljzat. |
| USB csatlakozó: | Egér és pendrive csatlakoztatási lehetőség. |
Üzemmódok, felbontás és képfrissítési sebesség
A piacon duplex, triplex, sőt pentaplex üzemmódú rögzítők egyaránt találhatóak. Az elnevezés az egyszerre használható funkciókra utal. Ez alapján az egyes típusok – pentaplex üzemmódban – képesek egy időben:
- élőkép megjelenítésére,
- felvételre,
- visszajátszásra,
- mentésre
- IP alapú hálózaton keresztül történő működésre is.
A rögzített kép felbontása általában több lépcsőben változtatható és szinte mindegyiknél beállítható a PAL szabványnak megfelelő D1 (720X576) vagy 4CIF felbontás (704×576). A DVR-ek jelentős része támogatja a kisebb felbontásokat is: 2CIF (704×288), CIF (352×288).
A rögzítés képfrissítési sebessége szintén széles határok között mozoghat. A készülékek többsége akár az összes csatornán képes a folyamatos mozgást biztosító 25 frame/sec rögzítési sebességre.
Vagyonvédelmi célú kamerarendszerek esetében nincsen szükség a 25 frame/sec sebességű rögzítésre. Alkalmazástól függően nagyon sok esetben elegendő lehet akár 5-8-10-12 frame/sec sebességű képrögzítés. A rögzítési sebesség csökkentése azt eredményezi, hogy a mozgások a visszajátszott videóban szaggatottá válnak. Ez szokott problémát okozni a biztonságtechnikai felhasználások során, viszont a rögzítési képsebesség csökkentésével jelentős tárterületet lehet megspórolni. Ez azt eredményezi, hogy a DVR által rögzíthető időtartam jelentősen növelhető a képsebesség csökkentésével.
Kezelés és menüfelépítés
A rögzített videófelvételek adatbázisában több szempont alapján lehet keresni részleteket adott időintervallumról, és persze sokkal gyorsabban, mint a szalagos rögzítők esetében. Sajnos azt nem lehet kimondani, hogy minden esetben jól átlátható és könnyen konfigurálható kezelőfelületen jelennek meg az élő és a rögzített képek. Vannak olyan DVR-ek, ahol a menüszerkezet felhasználóbarát, az archív felvételekben történő keresés gyors, valamint a rögzítőről külső adathordozóra történő mentés egyszerűen és jó minőségben elvégezhető. Más készüléktípusokra azonban ezek egyáltalán nem jellemzőek, a kezelésük nehézkes és időigényes.
Internetes távelérés jellemzői
Minden jog fenntartva. Copyright © Oktel Kft. 1998-2018