C és CS csatlakozás
A piacon kapható objektívek képleképezési távolsága eltérő, mivel az optikák gyártástechnológiai fejlődésének következtében ugyanazt a minőségű objektívet kevesebb lencse felhasználásával is el tudták készíteni. A kevesebb lencse alkalmazása viszont maga után vonta, hogy a képleképezési távolság is változott. A képleképezési távolság a CCD vagy CMOS érzékelő távolságát jelenti az objektív hátsó, kamera felé néző peremétől.
A CCTV kamerák és objektívek esetén kétféle csatlakozási szabvány létezik: a „C-mount” és a „C Special mount”, röviden „CS-mount”, azaz C és CS menetes csatlakozás, amiket a szakma foglalatként is emleget. Elsőként a „C” csatlakozás jelent meg a piacon, ami a csavarmentes csatlakozást tette lehetővé. Ennél a kialakításnál a képérzékelő lapka és az objektív pereme között 17,526 mm volt a távolság. Az 1990-es évek elején bevezetett „CS” csatlakozás esetében ez a távolság 12,5 mm-re csökkent. A két típus kinézetre szinte teljesen egyforma – a különbség a C-foglalatú optika esetében csak annyi, hogy a menetes rész egy menet nélküli hosszabb vállal egészül ki, amely egyúttal a hátsó lencse befoglaló keretét is képezi.
Problémát az okoz, hogy a két csatlakozó típus menetátmérője, menetemelkedése és a menethossza is azonos, ezért könnyedén összecsavarozhatók a mindkét csatlakozó típusban készülő kamerákkal. Mindez számos buktatót jelenthet telepítés során, ha nem járunk el kellő odafigyeléssel, ugyanis a kamerák és az objektívek csatlakozóit nem szabad tetszőlegesen összepárosítani!
Nézzük meg a helyes párosításokat!
A C-foglalatú objektív a saját típusával, azaz a C típusú kamerával gond nélkül összeszerelhető. CS típusú kamerával viszont már más a helyzet. Említettük korábban, hogy a C-foglalat esetében a menetre ráülő váll egyben a lencse kerete. Emiatt sokkal beljebb csúszik a képérzékelő szenzorhoz, így azt könnyen megsértheti, akár össze is törheti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne használható a C-menetes objektív a CS-menetes kamerával, hiszen a korrekt összeilleszthetőség céljára alkalmazható az ún. C-gyűrű. Ez egy C-CS átalakító gyűrű, amit az objektívre rácsavarva 5,026 mm távolságot eredményez a kamera és az optika között, így a 12,5 mm helyett máris megkapjuk a szükséges 17,526 mm képleképezési távolságot.
A CS típusú optikák esetében sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen hasonló kompromisszumokra nincs lehetőség. A CS-optika és C-kamera párosítás esetén soha nem kapunk megfelelően fókuszált képet, legfeljebb olyan speciális kamerák esetén, ahol a képérzékelő nincs fixen rögzítve, és egy mozgatható mechanikával lehet azt az objektívhez közelebb vagy távolabb helyezni.
Szenzorformátumok és méretek
Jelenleg többféle méretben és formátumban kaphatók a CCD és CMOS szenzorok. A kezdeti méret 1”és 2/3”-os volt, ami a hajdani csöves kamerák érzékelőihez igazodott. Később ez a méret egyre csökkent, ahogy megjelent az igény az egyre kisebb eszközök iránt. Ma még egyaránt kaphatóak az 1”, 2/3”, 1/2”, 1/3”, 1/4”, illetve 1/8”-os méretű szenzorok. A biztonsági kamerák esetén a legelterjedtebb az 1/3”-os méretű képérzékelő.
A könnyebb érthetőség kedvéért ezeket a méreteket megadjuk milliméterben is az alábbi táblázatban:
| Képérzékelő mérete | 1” | 2/3” | 1/2” | 1/3” | 1/4” | 1/8” |
| Magasság | 9,6 mm | 6,6 mm | 4,8 mm | 3,6 mm | 2,4 mm | 1,2 mm |
| Szélesség | 12,8 mm | 8,8 mm | 6,4 mm | 4,8 mm | 3,2 mm | 1,6 mm |
| Átló | 16 mm | 11mm | 8 mm | 6 mm | 4 mm | 2 mm |
Kameraszenzorok és objektívek különböző kombinációi
Többször említettük eddig is, hogy a kamerákban lévő szenzorok és az objektívek számos méretben találhatók meg a piacon. A képérzékelő szenzor formátumának megfelelően beszélhetünk 1”, 2/3”, 1/2”, 1/3”, 1/4”, illetve 1/8”-os méretű objektívekről is. A különböző méretű képérzékelők és az objektívek azonban nem minden esetben variálhatóak egymással. Ha nem jól párosítjuk őket, a későbbiekben számos problémával szembesülhetünk a kapott kép minőségét illetően. Vagy a látószög, vagy a fényerő nem lesz megfelelő, de akár csőlátású kamerát is kaphatunk. Ökölszabályként elmondható, hogy a kamera szenzormérete soha nem lehet nagyobb, mint az objektív formátuma! Legegyszerűbb dolgunk az 1”-os optikaformátummal van, hiszen az bármelyik kameraszenzor formátummal kombinálható. A többi eset is egyszerű, hiszen minden optikaformátum a vele megegyező vagy nála kisebb szenzormérettel jól párosítható.
Objektívek fókusz és írisz szerinti csoportosítása
Az objektívek két jellemző csoportosítási szempontja a fókusztávolság és az írisz működtetésének módja szerinti rendszerezés. Ez alapján az alábbi optikatípusokat különböztetjük meg:
Fókusz szerinti csoportosítás:
Írisz szerinti csoportosítás:
A képalkotó eszközre eső fénymennyiség szabályozása – a fotótechnikához hasonlóan – kétféleképpen oldható meg: az expozíciós idő vagy a rekeszérték változtatásával. Mivel a CCTV-s rendszerek a televíziós szabványokhoz alkalmazkodnak, ezért kezdetben minden analóg kamera expozíciós ideje 1/50 sec volt, így minden esetben rekesz- vagyis íriszállítással lehetett csak szabályozni a bejutó fény mennyiségét. Ma már ezt felváltotta az elektronikus áramkörök általi szabályozás, de vannak esetek – például kültéri, jelentősen változó fényviszonyok –, amikor még mindig alkalmazni kell az írisz szabályozását. Ennek két módja van, így a nem változtatható (fix) íriszű objektív mellett, kétféle változtatható íriszű objektív típusról beszélhetünk: kézi-íriszes optika és auto-íriszes optika.
A megfelelő objektív és a helyes beállítás
Egy adott megfigyelésre soha nem objektívet választunk először, hanem mindig kamerát, és ez határozza meg a későbbiekben, hogy milyen objektív szükséges a feladat ellátásához. Mindezt, tehát a választást nagyon sok tényező befolyásolja. Ha egy katalógust kezdünk el lapozgatni, azt tapasztaljuk, hogy az optikák különféle szempontok szerint vannak csoportosítva, ami lehet formátum szerint, vagy akár látószög szerinti csoportosítás is.
Nézzük a három legfontosabb kiválasztási szempontot!
- Az objektív és a kamera formátumainak viszonya
- A kamera leképezési távolságához megfelelő objektív kiválasztása
- Az objektív fókusztávolságának megfelelő kiválasztása
Azt, hogy a kiválasztott és telepítésre kerülő kamera a jövőben milyen képet fog biztosítani a felhasználó számára, igen sok tényező befolyásolja. Első körben a kamera képét (itt a nagyításra gondolunk) meghatározza, hogy mit és milyen szinten kíván védeni az üzemeltető, ezen felül a célszerűség, valamint manapság az egyik leglényegesebb, az erre szánt összeg is igen nagymértékben befolyásoló tényező. Vegyünk egy egyszerű példát!
Nagy területet akarunk megfigyelés alatt tartani, minél kevesebb kamerával, ezért a felszerelésre kerülő kamerához választunk egy nagy látószögű optikát. Ez ugyan lefedi a kívánt nagy területet, ám ezzel arányosan a monitoron megjelenő képen a tárgyak, objektumok, emberek arányosan kisebbek lesznek. Itt érdemes egyeztetni az felhasználóval, hogy mit is akar tulajdonképpen megfigyelni. Ha a cél csupán a mozgás érzékelése, akkor az objektum vagy tárgy a monitor 5%-át, ha cselekmény megfigyelését szeretné, akkor 10%, amennyiben pedig azonosítani is akarja a képen látható személyt, akkor nagyjából 25%-át kell lefednie a teljes képernyőből. Ezek a százalékos adatok tulajdonképpen ökölszabályként is értelmezhetőek. A felhasználók általában az 5%-os, mozgásérzékelős verziót kérik, hiszen ezen egy időben minden megjelenik a monitoron, „mindent lát”. Ebből csak akkor van gond, ha esetleg betörés, eltulajdonítás történik, és azonosítani kellene a behatolót, ám erre ebben a felbontásban nincs lehetőség. Tudni kell azonban, hogy mindezt (%-os arányokat) még jelentősen befolyásolja a kép minősége, a kamera, azon túl a monitor felbontása, a fényviszonyok, valamint, hogy milyen cselekményt rögzít a kamera.
A mélységélesség beállításának jelentősége
A gyakorlatban a mélységélesség beállítása a tapasztalt kollégák számára is sokszor nehézséget okoz. Ez abból adódik, hogy a nappali fényviszonyok között beállított objektívek képminősége este nem ugyanazt az eredményt mutatja. Erős napfényben beállított értékeknél, az objektívben lévő blendék zártabb állapotban vannak, hiszen kevesebb fényt kell átereszteniük az éles képhez. A zártabb lamella állapot során nagy lesz a mélységélesség, azaz nagy területen kapunk éles képet. A fókusz ugyan egy pontban éles, de a szemünk egy sokkal nagyobb területet érzékel élesnek. Emiatt nagyon nehéz eltalálni magát a fókuszpontot. Ha ez nem sikerül, akkor szürkületkor – amikor nyílnak a lamellák, hogy több fényt eresszenek az objektív képérzékelőjére –, a látott kép homályos lesz, mert elcsúszik a nappali fókuszból a kép. Ennek kiküszöbölésére ma már több megoldás létezik. A legkézenfekvőbb, ha este kerül beállításra a kamera és az objektív, illetve ha erre nincs lehetőség, akkor nappali fényviszonyok között ajánlatos Nd szűrőt használni, ami az esti fényviszonyokat imitálja. Korábban már volt szó az aszférikus lencsetagokat tartalmazó IR korrigált objektívekről. Az esti életlen képek oka lehet az is, ha nem ilyen típusú optikát alkalmaznak a telepítők, hiszen az inframegvilágítás szintén eltolja a fókuszt.
Minden jog fenntartva. Copyright © Oktel Kft. 1998-2018