A legegyszerűbb analóg videó megfigyelő rendszer egy kamerából, az általa látott kép megjelenítésére szolgáló monitorból, valamint az őket összekötő kábelből áll. A gyakorlatban azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. A videó megfigyelő rendszerek esetében általában több kamera képét kell megjeleníteni, a képek megfigyeléséhez viszont az áttekinthetőség miatt célszerű jóval kevesebb monitort alkalmazni. Annak érdekében, hogy egy monitoron több kamera képét lehessen megjeleníteni két módszer fejlődött ki: vagy a kameraképek manuális illetve automatikus kapcsolgatása, vagy az egyes kamerák képeinek a monitoron történő osztott képes megjelenítése. A kamerák és a monitorok közé iktatva – az elmúlt évtizedekben – ezért az alábbi eszközök gyakran megtalálhatóak voltak: képléptetők, mátrixok, képosztók és multiplexerek, összefoglaló nevükön: videó központok. A képléptetők a ’80-as, a képosztók és a multiplexerek pedig a ’90-es években játszottak jelentős szerepet, a digitális rögzítők, valamint az IP CCTV elterjedésének a hatására viszont jelentőségük és alkalmazásuk fokozatosan háttérbe szorult. Jelentőségükma már egyre inkább csak videotechnika történeti szempontból van.
Kapcsolt kamerás videó központok
Képléptetők
Az eszközök számos elnevezésével találkozhatunk: képléptető, képváltó, switcher, szekvenciális kapcsoló, szekvencer. A képléptetők lényege, hogy vagy manuálisan vagy automatikusan, váltakozva, digitalizálás nélkül jelennek meg az egyes kamerák képei a monitoron. Az egymonitoros rendszernél egy időben mindig csak egy kamerakép nézhető, a többi nem látszik. Ebből adódó hátránya, hogy a többi kamera által éppen megfigyelt terület tulajdonképpen felügyelet nélkül marad, így alkalmazása nem nyújt kellő biztonságot. Ráadásul minél több kamerát kötnek rá az ilyen típusú rendszerekre, annál nagyobb az esélye annak, hogy nem sikerül kellő időben észrevenni az esetleges behatolót, illetve lényeges események maradhatnak le a kapcsolgatások során. További komoly hátránya, hogy a képrögzítés nehezen oldható meg.
A képléptetők típusai
Kézi képváltók: A legegyszerűbb videóközpont, ám egyszerűségéből adódóan számos hátránnyal rendelkezik. Technikailag arról van szó, hogy a megfigyelő személyzet a saját monitorján tetszőleges sorrendben lépked az egyes kameraképek között, melyeket szintén tetszőleges ideig nézhet.
Automata képléptetők vagy szekvenciális kapcsolók: A kézi képváltós videó központok továbbfejlesztett típusának tekinthetjük őket. Itt már nem kell a kezelőszemélyzetnek folyamatosan kapcsolgatnia a kameraképeket, a szekvenciális kapcsoló automatikusan és változtatható sebességgel, egymás után jeleníti meg azokat. Ezzel a megoldással akár 2-4-8 kamera képét is megfigyelhetjük, ám minden képet a kameraszámtól függően csak 1/2, 1/4, 1/8 időtartamig láthatunk, ami zavaró lehet a köztük kimaradó idő miatt. Mindemellett igen nagy a típusválasztékuk, így egyaránt találkozhatunk 2, 4, 8, 9, 10, 12, 16, 18, és 24 csatornás switcherekkel. Természetesen minél több csatornás képváltóról beszélünk, annál több kimenetre is gondoljunk, hiszen a kényelmes és áttekinthető megjelenítéshez több monitor is szükséges. Ebből adódóan 4-6 kamerabemenet fölött már általában jellemző a több monitorkimenet.
Mátrixok
A videó mátrix működése a switcherhez hasonló, azonban itt már lehetőség van arra, hogy az operátorok több monitor és több megfigyelő hely között tetszőlegesen osszák el a nagyszámú kamerakép „feldolgozását”. Az eszköz neve a mátrix formában elrendezett kamerabemenetek és monitorkimenetek kialakításából származik. A mátrixok olyan programozható eszközök, melyeket nagyszámú kamerából és ugyancsak nagyszámú monitorból álló rendszerekben alkalmaznak, és amelyek összetettségüknél és moduláris felépítésüknél fogva bármelyik bemenetükön levő képet bármelyik kimenetükön megjeleníthetik. A bemenetek száma akár ezres, a kimenetek száma pedig akár százas nagyságrendű is lehet. Digitalizáló funkcióval nem rendelkeznek, így az osztott képes megjelenítés esetükben nem valósítható meg.
Képosztásos videó központok
A képosztásos videó központokat a monitorok jobb kihasználásának igénye hívta életre. Tulajdonképpen arról van szó, hogy egy monitoron vagy monitor falon képosztással az összes kamera képét egy időben láthatjuk. Ennek kifejlesztésével kiküszöbölték a szekvenciális kapcsolók azon hiányosságait, miszerint egyszerre csak egy kameraképet lehetett látni, és a többi időszakosan felügyelet nélkül maradt.
Képosztók
A képosztók, más néven splitterek lényege, hogy a monitoron egyidejűleg több kamera képe jelenik meg egyszerre úgy, hogy minden egyes kamerakép a monitor bizonyos százalékát foglalja el. Általában négy kamera egyidejű megjelenésére használják, így az ilyen rendszerek esetében ez kameránként a monitor egynegyedét jelenti.
A képosztók a következő módon működnek. A kamerákból származó képek egyenként, egymást követően és ciklikusan (időosztásos multiplexeléssel) átkerülnek egy átalakítóra, mely az analóg képeket digitalizálja és tömöríti. Ezután ezeket a már digitális képeket a képosztó tárolja, majd az egészet (az összes kamerából származó adatot, tehát a teljes memóriát) visszaalakítja analóg képpé, és megjeleníti osztott kép formájában a monitoron. Az időosztásos multiplexelés, a tömörítés és az osztott képes megjelenítésből származó lecsökkentett méret a képminőséget nagymértékben rontja. Ebből adódóan itt nincs mód arra, hogy az egyes képrészleteket elemezzük, így a képosztók funkciója jelentősen behatárolt. A kameraképek egyidejű megfigyelésén kívül a megfigyelt területen történő mozgások nyomon követésére alkalmasak inkább.
A képosztók általában képléptetőként is használhatóak, így külön-külön lehet nézni az egyes kameraképeket, utolsó képként pedig általában az osztott képernyős nézet jelenik meg.
A képosztók nagy hátránya, hogy a kameraképeket nem lehet rögzíteni. Egészen pontosan csak az osztott kép rögzítése lehetséges, külön-külön kameránkénti felvételre nincs mód. Ilyenkor a felvett képet visszajátszva meg lehet ugyan jeleníteni a negyed képet teljes monitornyi méretben, ezt azonban csak digitális nagyítás, a felbontás változatlan marad. A kameraképek rögzítése során számolnunk kell azzal, hogy a képfrissítési idő megnövekedéséből adódóan információ veszteség keletkezik. A képosztókat ebből adódóan 16 csatornásnál többre soha nem tervezik.
A képosztók típusai
PIP eszközök: Más néven „Kép a képben” rendszerek. A legegyszerűbb képosztónak tekinthetők, egyidejűleg két kamerakép megjelenítésére alkalmasak. Az egyiket teljes méretben, a másikat lekicsinyítve jelenítik meg a monitoron. A két kamerakép tetszőlegesen cserélgethető.
Quad vagy dupla quad eszközök: Quad esetében 4, dupla quad esetében 8 csatornás eszközök, melyek négyes képosztásban jelenítik meg a kamerák képeit a kimenetükre kötött két monitoron. A négyes osztású képeken kívül a második monitor – a képosztóval egybeépített képléptető segítségével – az élőképeket szekvenciálisan is meg tudja jeleníteni.
Multiplexerek
A videó központok közül a leghatékonyabb és legsokoldalúbb eszköz a multiplexer. A multiplexer képmegjelenítése hasonló a képosztóhoz, de típustól függően 4-es, 8-as, 9-es, 10-es, 16-os képosztást is meg tud valósítani. Többkamerás rendszerek esetében igen jól hasznosítható, felhasználásával lehetőség van mind az osztott képes megjelenítésre, mind a képanyag rögzítésére vagy visszajátszására egyaránt. A képrögzítő felé gyors egymásutánban léptetett, ún. szekvenciált képet továbbítanak.
Multiplexerek típusai a digitalizáló áramkörök száma alapján
- Szimplex multiplexer: A multiplexerek legegyszerűbb típusa. Az eszközt vagy osztott képes megjelenítésre, vagy rögzítésre, vagy visszajátszásra lehet használni, ám minden esetben egyszerre csak az egyikre.
- Duplex multiplexer: A duplex multiplexer, mint azt a neve is mutatja egyszerre két funkció ellátására alkalmazható. Tehát egyidejűleg mód van az osztott képes megjelenítésre és a rögzítésre is. Amennyiben egy plusz képrögzítőt is beillesztünk a rendszerbe, akkor a felvétel mellett visszajátszásra is lehetőség van, de ilyenkor nem láthatjuk az osztott képes megjelenítést. Ha mindhármat szeretnénk, arra ez a típusú multiplexer már nem alkalmas.
- Full duplex multiplexer: Amennyiben osztott képes megjelenítést, felvételt és visszajátszást is szeretnénk egyidejűleg, arra ez az eszköz a legalkalmasabb, hiszen három digitalizáló áramkör került beépítésre, így mindhárom funkciót képes ellátni.
- Triplex multiplexer: A full duplex multiplexerrel megegyező funkciókkal bír, ám esetében lehetőség van arra, hogy az osztott képes megjelenítés helyett egy újabb képrögzítőt csatlakoztassunk a rendszerhez. Ezáltal a kameraképeket megosztva rögzíthetjük.
Ahogy a bevezetőben említettük, a felsorolt videó jelfeldolgozók ma már többnyire idejét múltnak számítanak, néhány régebbi rendszer esetében viszont még találkozhatunk velük. Azt, hogy adott megfigyeléshez milyen eszközt célszerű választani, elsősorban a kameraszám dönti el. Az alábbi táblázatban összefoglaljuk, hogy meghatározott kameraszám esetén melyik jelfeldolgozó (volt) az ideális választás.
| Kameraszám | Jelfeldolgozó |
| 2 kamera | Képosztó (PIP) |
| 4 kamera | Képléptető vagy Quad képosztó |
| 8 kamera | Képléptető vagy Dupla Quad képosztó |
| 16 kamera | Képléptető több monitorral vagy Multiplexer |
| 32 kamera és 32 kamera felett | Mátrix |
Minden jog fenntartva. Copyright © Oktel Kft. 1998-2018