A kültéri védelem leggyakoribb eleme az infravörös sorompó, vagy röviden infrasorompó, amely kerületi védelmet biztosít. (Ez az infrasorompó nem ugyanaz, mint a kaputechnikai infrasorompó. Bár működési elvét tekintve azonos, a kültéri infrasorompó megbízhatóságát illetően az elvárások sokkal magasabbak.) Az infrasorompó jellemzően két egységből – egy adó és egy vevő részből áll. Az adó bocsátja ki az emberi szemmel nem látható infravörös sugara(ka)t, a vele szemben elhelyezett vevő pedig veszi a jeleket. Az infravörös sugarakat a gyártók precízen kialakított tükrök és lencsék felhasználásával terelik egy viszonylag szűk nyalábba. Amennyiben a két eszköz közötti infrasugár megszakad, a rendszer riasztási jelzést ad.
A tévhitekkel ellentétben az adó nem egyetlen vékony sugarat bocsát ki, hanem típustól függően általában 1, 2 vagy 4 bizonyos mértékben szóródó sugarat. Az infrasorompó adóját elhagyó néhány centiméteres sugárnyaláb néhány tíz, vagy száz méter után már méteres, vagy több méteres átmérőjűvé is szélesedhet. Az eszközök programozásától függően nem feltétlenül kell minden sugarat megszakítani a riasztási jelzéshez.
Az adó impulzus modulált infravörös sugarat bocsát ki, ez egyrészt megvédi infrasorompó vevőjét attól, hogy az erős napsugárzást tévesen értékelje, másrészt a megszakított sugárzás miatt kisebb energiafelvételre van szükség. A szokásos kültéri alkalmazás esetén a hideg és a párásodás miatt az eszközökben fűtést kell alkalmazni.
A vevő az adóhoz hasonlóan precíz kialakítású optikai rendszerrel rendelkezik, annak érdekében, hogy az adóból érkező szórt sugárzásból minél nagyobb mennyiséget legyen képes érzékelni. Ezért is fontos telepítéskor, hogy az adó és a vevő pontosan egymással szembe nézzen. A vevő folyamatosan vizsgálja a bejövő jel minőségét és a beépített elektronika gondoskodik azok kiértékeléséről.
Amikor a beeső jel adott idő alatt hirtelen és túl nagy mértékben leromlik, vagyis ha megszakadnak az infrasugarak, akkor azt az elektronika behatolásnak értelmezi és riasztást hoz létre. A jelerősség folyamatos csökkenése ködre vagy sűrű havazásra utalhat és ilyenkor az intelligensebb eszközök képesek ezt a tényt külön jelezni.
A hollywoodi szuperprodukciókból ismert egyszerű trükk, miszerint tükröt vagy saját adót helyezünk a sugár útjába, egy jó filmes fogás, de a valóságban nem ilyen egyszerű a helyzet. Az érzékelők több lehetőség közül a kiválasztott csatornán dolgoznak és adott frekvenciájú és modulációjú jelet használnak, így ha bármilyen eszközt az infrasugarak útjába helyezünk, az azonnal riasztást vált ki. Szintén csak filmes fogás, hogy az infrasorompó sugarait infrakamerás szemüveggel láthatóvá lehet tenni. Szerencsére ez a valóságban nem így történik. Az infrasorompó sugarai párhuzamosan vagy egymást keresztezve, hálószerűen. haladhatnak, és oldalnézetben még infraérzékeny kamerával sem lehet látni őket.
Felszerelési helyek, módok
Az infrasorompó elsősorban kültéri kerületi védelem érdekében kerül alkalmazásra, mivel egy láthatatlan kerítés szerepét tölti be. Hatótávolsága általában 50, 100, 200 méter. A nagyobb hatótávolságú infrasorompó értelemszerűen nagyobb villamos teljesítményfelvételt és precízebb optikai rendszert igényel. Alkalmazható beltérben is (csarnokok, magtárak, raktárak), ahol a sok egy vonalban elhelyezkedő nyílászárót nem lehetne más eszközzel gazdaságosan védeni.
A telepítések során többnyire kompakt infrasorompó alkalmazására kerül sor, ahol kettő, vagy négy – egymástól 10-35 cm távolságban elhelyezett – adó, illetve az ellenoldalon hasonló számú vevő van egy házban elhelyezve. Az infrasorompó egy olyan műanyag búrával van ellátva, amely csak az infravörös sugárzást engedi át, a látható fényt nem. Ebből adódóan a búra színe is fekete, anyagösszetétele következtében pedig hosszú időn keresztül bírja a szélsőséges időjárási körülményeket. Működési hőmérséklettartománya -35 és +60 Celsius fok között is lehet és vízállósága is magas (IP54 és IP65 között).
Az infrasorompós védelem megbízhatóságát, a téves riasztások mennyiségét jelentősen befolyásolhatja a szereléstechnika. Az infrasorompó többnyire tartóoszlopokra kerül, de masszívabb helyekre, pl. betonkerítések tetejére is lehet szerelni. A szerelési magasság, a tartókonzolok stabilitása, az esetleges falfelületektől mért távolság nagy szerepet játszik az infrasorompó megbízható működésben. Ahogy már említettük, fontos, hogy az adó és a vevő pontosan egymással szemben álljon.
Az infrasorompó optikájának kialakítása lehetővé teszi, hogy az egy tengelybe történő durva beállítást a felszerelést végző szakember műszer nélkül is képes legyen elvégezni, műszerre csak a finombeállításnál legyen szükség. A tartóoszlopok egyébként is a védelem gyenge pontjait jelenthetik, hiszen itt általában látható, hogy milyen magasságban van felszerelve a sorompó. A felkészült behatolók elleni megfelelő szintű védelem kialakítása sokszor csak úgy lehetséges, hogy minden infrasorompó külön oszlopra kerül és az oszlopokat átfedéssel telepítjük. Mivel ez dupla mennyiségű tartóoszlopot jelent, növeli a védelem kialakításának a költségeit.
Az infrasorompó tervezési és telepítési problémái
Az infrasorompó jellemző hátránya optikai elvéből fakad, mivel a látási viszonyok változása jelentősen megnövelheti a téves riasztások számát. A láthatóság drasztikus leromlása, a köd, sűrű eső vagy havazás az érzékelőt használhatatlanná tehetik, valamint ha nincs a terület kerítéssel védve, a kóbor állatok mozgása is felesleges riasztásokat indíthat. Az infrasorompó hatékonysága fokozható a sugarak számának növelésével. Négysugaras infrasorompó alkalmazásával már elég megbízható védelem alakítható ki. A sugaraknak nem kell feltétlenül párhuzamosaknak lenni, keresztezhetik is egymást és ekkor egy hálószerű védelem jön létre.
Az infrasorompós védelem tervezése során számításba kell venni, hogy milyen valószínűséggel alakulhat ki erős köd a védendő objektum környezetében. Folyók, tavak partja közelében, vizenyős területeken, völgyekben nem javasolt ilyen jellegű védelem kiépítése. Számításba kell venni azt is, hogy van-e a közelben nagyfeszültségű vezeték, vagy transzformátor, mert ezek esetleges zavaró hatása téves riasztások forrása lehet. A kültéri védelem fokozottan ki van téve a villámcsapások közvetlen, vagy másodlagos hatásainak, ezért gondoskodni kell a villámvédelmi eszközök beépítéséről is.
A kültéri védelem zavaró tényezői például: négylábúak, madarak, növények, időjárás, elektromos berendezések.
Hogyan számoljunk?
Azt gondolnánk, hogy például egy 200×200 méteres alapterületet négy pár 200 méteres hatótávolságú infrasorompóval lehetne megvédeni. A többsugaras infrasorompó alsó sugarát célszerű olyan magasságban kialakítani, hogy egy kúszó ember ne tudjon alatta észrevétlenül átjutni. Amennyiben a talaj nem sík és az esetleges talajegyenetlenségek mértéke akár csak 20-30 centiméter, már lehetőséget biztosítunk arra, hogy egy behatoló, egy mélyedés kihasználásával átjusson a védett térbe. Emiatt előfordul, hogy a 200 méteres távolság védelme csak több, kisebb hatótávolságú infrasorompó alkalmazásával oldható meg. Arra is gondolni kell, hogy minél nagyobb hatótávolságú sorompókat alkalmazunk, annál érzékenyebbre kell a riasztási szintet állítani, hiszen a távolsággal együtt nő a rossz időjárás láthatóságot rontó hatása. 200 méter hosszú ködfolton történő átláthatóság biztosítása érzékenyebb beállítást igényel, mint egy 50 méter hosszú ködfolté. A magasabb érzékenység pedig értelemszerűn növeli az indokolatlan riasztások számát. Ez a tényező is növelheti a védendő területen elhelyezendő infrasorompók számát.
Mindig kiemelt figyelmet kell fordítani a telepítés helyszínének terepviszonyaira, a talajegyenetlenségekre, a gödrökre, a védendő terület esetleges lejtésére. A cél sok esetben az, hogy se a többsugaras infrasorompó alsó sugara alatt, se a felső sugara fölött ne lehessen átjutni riasztás kiváltása nélkül. Az esetleges aljnövényzet hatása sem elhanyagolható az infrasorompó működésére nézve. Ha a két sorompó között sűrűn találhatók fák, bokrok, akkor számolni kell azzal is, hogy erős szél esetén a fákról lehulló vagy a talajról felkapott levelek téves riasztásokat válthatnak ki. Hasonló problémát okozhat az erősen poros talaj, különösen száraz, nyári időszakban. Esős időben pedig a sárrá alakuló por tud a szél hatására felverődni a sorompó búrájára. Az infrasorompó alkalmazásának egyik kritériuma, hogy az eszköz rendszeres karbantartását, a sorompók közötti tér átláthatóságát folyamatosan biztosítani kell: a benyúló növényzetet, a lehulló faleveleket, télen a hótorlaszokat el kell távolítani, nyáron pedig le kell nyírni a füvet. A fák, bokrok ágait oly mértékben kell távol tartani az infrasugarak érzékelési vonalából, hogy a legnagyobb szélben se legyenek képesek a védett térbe benyúlni. Szélsőséges időjárási helyzetet követően ellenőrizni kell az érzékelők rögzítését, helyzetét, működőképességét, a védőburák tisztaságát.
Az alkalmazást érintő számos negatív tényező ellenére a kültéri védelem leggyakrabban alkalmazott védelmi eszköze az infrasorompó. Az itt leírtakkal az a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet: körültekintő tervezést igényel egy infrasorompó rendszer kialakítása és számos tényezőt kell figyelembe venni a megbízható üzemeltetéshez. Az Oktel Kft. által az elmúlt 20 évben telepített számos infrasorompós rendszer viszonylag alacsony téves riasztási tényezője is mutatja, hogy kellő körültekintéssel igenis lehet hosszú távon is stabilan működő kültéri védelmet kialakítani.
Minden jog fenntartva. Copyright © Oktel Kft. 1998-2018