A mikrohullámú sorompó, más néven radarsorompó vagy radarkapu eddig kevésbé elterjedt viszonylag magas ára miatt – inkább kiemelt biztonságú objektumoknál vagy katonai jellegű létesítményeknél alkalmazták. Ma már a civil szférában (nem csak energiaszolgáltató cégek, gazdasági vállalkozások, hanem magánszemélyek) is használják ezeket, főleg ott, ahol az infrasorompó számára nem megfelelőek a körülmények.
A radarsorompó működésének alapja nagyon hasonló az infrasorompóéhoz, a különbség csak az, hogy a infravörös sugár helyett mikrohullámú (kb. 9-10 Ghz frekvenciájú) jelet bocsát ki, és ennek a jelnek a vételéből állapítják meg az érzékelési tartományban történő mozgást. Elsősorban azért merül fel a behatolásvédelemben történő alkalmazásuk, mert a radarsugárzást legnagyobb mértékben a magas fém- és víztartalmú anyagok verik vissza. Ez utóbbira pedig jó példa az emberi test.
A mikrohullámú érzékelő előnye, hogy nem érzékeny az időjárás változásaira, a hőmérsékletre, a közvetlen napsugárzásra, a csapadékra, a ködre, havazásra, a légmozgásra. Működésére sokkal kevésbé hatnak az időjárási viszonyok, mint az infrasorompóra, hiszen a mikrohullám képes elérni a vevőt a zavaró hatások ellenére is. Mindemellett a működése valós mozgásérzékelésen alapszik, ezért érzékeny a növényzet (bokrok, fák) és a kóbor állatok mozgására.
A radarsorompó további előnyökkel is rendelkezik. Érzékelési zónája térben kiterjedő, szemben az infrasorompó könnyebben kijátszható vonalas érzékelésével. A három dimenziós védőzóna érzékelési határai nem egyértelműen behatárolhatóak, hiszen a jelzést erősen befolyásolja a behatoló mérete, alakja, sebessége és mozgásiránya. A radarsorompó detektálni tudja a sétáló, futó, mászó vagy kúszó ember mozgását is. Működése megbízhatóbb, ráadásul fogyasztása is alacsonyabb, mint az infrasorompóé.
Az érzékenység optimális beállításával a kisebb testű állatok okozta jelzések kiküszöbölhetőek. Téves jelzések csak alacsony arányban fordulnak elő, ezek oka lehet a 30 cm-nél magasabb aljnövényzet mozgása, az érzékelési zóna határán lévő tárgy pl. fa belengése vagy épületrész, oszlop belógása, különösen átvizesedett állapotban. A radarsorompó telepítésekor kell elvégezni a pozíció és az érzékenység beállítását. Az újabb érzékelőket már számítógép és az azon futó célprogram segítségével lehet kalibrálni.
Két alapvető csoportba sorolhatjuk a mikrohullámú érzékelőket: egy- vagy kétpozíciós. Kezdjük az ismertebb bemutatásával!
Kétpozíciós érzékelő
Egymással szemben levő adó és vevő párból áll a rendszer. Az érzékelési karakterisztikát egy lapított szilvamaghoz lehetne leginkább hasonlítani. Ez a karakterisztika az adó és a vevő közötti távolság és az eszköz érzékenységének a beállításától függően változhat.
Egy 50-60 méteres hatótávolságú radarsorompó sugárnyalábjának átmérője az adó és a vevő közti távolság középvonalában akár 8 méter is lehet, de az újabb típusú érzékelőknek elegendő a 3 méter. Ez az átmérő az adott típusok egyik jellemzője.
Fejlettebb mikrohullámú sorompók esetén a frekvenciamoduláció értéke állítható a különféle lehetséges zavarok kiszúrása érdekében. A legegyszerűbb esetben azért, hogy több radarsorompó se zavarja egymást.
Az újabb fejlesztésű radarsorompók működési hőmérséklet tartománya igen széles: -40 foktól +65 fokig terjedhet.
A nagyobb hatótávolságú mikrohullámú sorompó érzékelési területe általában 2-300 méter. Ez hatalmas távolság a kültéri érzékelők világában, gondoljunk bele, a műszerészek csak URH kapcsolaton keresztül vagy mobiltelefonon tudják megbeszélni a két végpont között a beállításokat. Ennél nagyobb hatótávolságú mikrohullámú sorompókat nagyon kevés gyártó állít elő, ezek is eredetileg katonai célra fejlesztették az eszközeiket. Egyes esetekben az érzékelők külső megjelenése még magán viseli a katonai termékfejlesztés jellegzetességeit.
Egypozíciós érzékelő
Működésének alapja a doppler effektus, vagyis a visszaverődést és a visszaverődő jelben bekövetkező változást (hullámhossz) érzékeli. Az adó és a vevő ugyanabban az egységben kap helyet. Az adó folyamatos radarjeleket bocsát ki és amennyiben a védett térben valami mozog, úgy a mozgó elemekről visszavert jelek paraméterváltozása vált ki riasztást. Az érzékelési karakterisztikájukat egy fekvő hőlégballonhoz lehetne hasonlítani. Ritkán alkalmaznak egypozíciós mikrohullámú sorompót, mert felhasználási területe speciális, vagyis szűk, költsége pedig elég magas. Elsősorban kisebb területek térvédelmére használják, általában 80 méteres hatótávolságig. Igen előnyös tulajdonsága, hogy a lefedett területtől függően alkalmazható olyan esetekben is, ahol a védett zónán belül tereptárgyak, vagy járművek vannak, illetve ezek az objektumok naponta máshol helyezkednek el (például parkolók esetében). Mindössze azt kell biztosítani, hogy bekapcsolt védelem esetén az objektumok (például a gépkocsik) ne mozogjanak.
Felszerelési helyek és módok
A kétpozíciós érzékelő, a radarsorompó nagy területek védelmére alkalmazható. Hatótávolsága az infrasorompóéhoz képest jóval nagyobb is lehet, extrém esetekben elérheti akár a 800 métert is. A radarkapu megbízhatóságát, a téves riasztások mennyiségét jelentősen befolyásolhatja a szereléstechnika. Jellemzően tartóoszlopokra vagy falfelületre szerelik. A szerelési magasság általában 1 méter körüli. A tartókonzolok stabilitása itt is fontos szempont. Az érzékelő sugárnyaláb esetleges falfelületektől mért távolsága nagy szerepet játszik a megbízható működésben, hiszen a mikrohullám átlát a vékonyabb téglafalon, mennyezeten, gipszkartonon, üvegfelületen.
Gyakori megoldás, hogy az adott területet körben lefedik mikrohullámú sorompókkal, így képezve láthatatlan kerítést.
Az egypozíciós érzékelőt olyan oszlopra, falfelületre, vagy kerítésre szerelik, amely nincs kitéve rezgéseknek és vibrációnak. Jellemző szerelési magassága másfél méter körül van. Számolni kell azzal, hogy az érzékelés pontosságát a felszerelés helyzete és az érzékelt alak jelentősen befolyásolja. Egy felülről figyelt ember mozgása fél-harmad akkora jelzést hoz létre, mintha a megfigyelés elölről, vagy oldalról történne és az így érzékelt méret csak egy középméretű kutyáénak felel meg.
A mikrohullámú sorompó tervezési, telepítési problémái
A mikrohullámú sorompó egyik problémája éppen egyik előnyéből fakad: a három dimenziós érzékelési zóna nagyobb helyigénye. A mikrohullámú érzékelők érzékelési zónája nem olyan körülhatárolt, mint az infrasorompóké. A téves riasztások elkerülése érdekében az érzékelési zónánál nagyobb területet kell tisztán, üresen tartani, ahol az aljnövényzet sem lehet nagyobb, mint 30 cm. Ez az ún. tiszta zóna mintegy kétszer akkora területet jelent az érzékelési zónához képest és az eszközök műszaki specifikációjában is feltüntetik a tiszta zóna szükséges méreteit. Biztosítani kell, hogy ebben a zónában a talaj viszonylag sík legyen, hiszen a buckák, kisebb dombok csökkentik az érzékelés megbízhatóságát, a mélyedések pedig egy behatoló számára könnyítik meg a védett térbe történő bejutás lehetőségét. Problémát okozhat, ha a talaj lejtése a 15 fokot meghaladja. A tiszta zónában nem lehet vízfolyás vagy belvíz. Mivel az érzékelő adóegysége radarsugárzást bocsát ki, az egymás közelében levő érzékelők sugárzása zavarhatja egymást. Amennyiben nem biztosítható, hogy az egyes adóegységekből kilépő sugárnyaláb ne jusson közvetlenül, vagy esetleg valamilyen felületről visszaverődve egy másik radarsorompó pár vevőegységébe, úgy az eszközöket szinkronizálni kell. Az interferencia elkerülésére különböző frekvenciamodulációs értéket kell beállítani az egymást esetleg zavaró sorompópároknál. A fejlettebb eszközöknél több frekvenciamodulációs érték is állítható.
Ezek a mikrohullámú érzékelők az Oktel Kft. telephelyén tesztelés alatt állnak. Megfelelő pozicionálás és beállítás híján az amúgy kiváló és drága eszköz sem fog jó teljesítményt nyújtani.
Radarsorompó esetében (az infrasorompós védelemhez hasonlóan) számolni kell azzal, hogy például egy 200×200 méteres terület védelméhez nem feltétlenül elegendő négy pár 200 méteres hatótávolságú radarsorompó. Lehet, hogy a korrekt védelem csak ennél több, kisebb hatótávolságú sorompóval oldható meg, esetleg azokat is átfedéssel kell telepíteni.
Számításba kell venni azt is, hogy a mikrohullámú sorompók azt nem képesek érzékelni, hogy az adó és a vevő közötti térrész mely pontján történt az esetleges behatolás, csak magát a behatolás tényét jelzik. A riasztás helyének pontosabb azonosítása is indokolttá teheti az adott területet védő sorompók számának növelését. A behatolás helyének pontosabb behatárolást kiegészítő eszközökkel is elérhetjük, pl. biztonsági kamerák alkalmazásával.
A mikrohullámú sorompók telepítését nehezítő számos tényező miatt nem is gondolnánk, hogy egyes gyártók milyen extrém körülmény melletti működőképességet tudnak már biztosítani. Vannak olyan radarsorompók, ahol az érzékelési zónában a hó magassága akár 50-70 centiméter is lehet.
Minden jog fenntartva. Copyright © Oktel Kft. 1998-2018