Házi jelzőrendszer

A vagyonvédelem különleges ága a személyek védelme. Az idős, egyedül élő emberek számára a házi jelzőrendszer kézzelfogható, azonnali segítséget jelent. A rendszeres orvosi kezelés alatt álló cukorbetegek, szívbetegek számára adott esetben életmentő lehet a gyors orvosi beavatkozás.
Az idős emberek gyakran egyedül élnek, vagy sok időt töltenek egyedül családban élve is, amíg a fiatalok dolgoznak, tanulnak. Hozzátartozójára azonban mindenki szeretne vigyázni. Számukra a mobiltelefonnál hasznosabb, biztonságosabb eszköz a házi jelzőrendszer, mert egyszerűen kezelhető vészhelyzetben is, minden hívást fogadnak, a diszpécser azonnal tud intézkedni.
A házi jelzőrendszer lehetővé teszi, hogy szociális otthon helyett családjukkal vagy önállóan élhessenek azok a fogyatékkal élők, akik képesek ellátni magukat. Ezzel a jelzőrendszerrel azonnal elérhető a szociális munkás, a szomszéd vagy az orvos. Az házi segítségnyújtásnak ez a formája megyénkben már több településen megvalósult, állami normatív támogatást vehetnek igénybe hozzá az önkormányzatok (lásd keretes írásunkat).

Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium rendelete alapján 2007. végéig az önkormányzatok számára kötelező feladat a településeken belül a házi segítségnyújtás biztosítása.

Ennek megvalósításához normatív állami támogatás is igényelhető, amennyiben:

a település 10000-nél nagyobb lakosságszámú,
az önkormányzat legalább 40 jelzőkészüléket helyez ki idős és fogyatékkal élő személyek otthonába.

A törvény alapján (4/2004. (I. 28) ESzCsM) a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás megszervezéséhez biztosítani kell:

a segélyhívásokat fogadó, folyamatosan működő és elérhető diszpécserközpontot,
a műszaki rendszer körében az ellátottnál elhelyezett személyi riasztóberendezést, átjátszó berendezést, a jelzés fogadására alkalmas vevőberendezést, személyhívó kisközpontot, továbbá ügyeleti személyi számítógépet ügyeleti szoftverrel.

Hogyan működik a házi jelzőrendszer?

Az egyszerűbb jelzőberendezések csupán egyetlen nyomógombbal rendelkeznek, amely a távfelügyeletre jelez. Ezeket lehet nyakba akasztani, csuklóra csatolni. A komolyabbak egy kihangosítható telefonkészülékhez hasonlítanak, gyorshívásra alkalmas több nyomógombbal. Bizonyos típusok már beszélgetésre alkalmasak, így ki lehet deríteni a jelzés pontos okát, esetleg a rosszullét fajtáját, az ügyfelet megnyugtatni. Ezek a készülékek a lakás lehetőleg központi, bárhonnan könnyen elérhető pontján állnak, és nagy érzékenységű (messziről is hallható) mikrofonnal rendelkeznek. Nehézséget jelent, ha pl. az idős ember rosszulléttel küzdve nem tud odamenni a készülékhez, erre az esetre alkalmaznak kiegészítőül egy egygombos jelzőkészüléket, mellyel aktiválhatja beszédkapcsolatot. További hátrány, hogy a lakásból kilépve elveszik ez a védelem, tehát az utcai veszélyhelyzetekben nem használható.

A legkorszerűbb, GPRS alapú technológiával működő berendezések ezeket a hiányosságokat kiküszöbölik. A GPRS a mobil internet, amely a mobil szolgáltatók hálózatán keresztül működik. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a vonalkapcsolt adatátvitel (hagyományos telefonvonal, GSM alapú mobiltelefon) helyett, egy költséghatékonyabb, ún. csomagkapcsolt adatátvitelt (GPRS) használunk, amely folyamatos, üzembiztos, átjelzést biztosít. Mindenhol használható, ahol bármelyik mobilszolgáltató elérhető, ez gyakorlatilag országos lefedettséget jelent. A rendszer valós idejű jelzéseket küld, minden jelzést visszaigazol, mert a kapcsolat online kétirányú. Beszédkapcsolat akár több száz km-re a lakóhelytől is lehetséges, akár egy mobiltelefonnal. A különbség az, hogy a jelzőberendezés másik végén 24 órás távfelügyelet figyeli az ügyfelek jelzéseit, a diszpécserek pedig késlekedés nélkül intézkednek és értesítik a háziorvost vagy a mentőket, továbbá az ügyfél által megadott személyeket: rokont, szomszédot.