Riasztóberendezések

A riasztóberendezés hivatalos neve behatolásjelző rendszer. Ez a megnevezés jól tükrözi tényleges funkcióját: jelzi az adott területre való behatolást. Nem képes megakadályozni a betörést, de a külvilág és a betörő felé történő igen nagy erejű hangjelzése, valamint a távfelügyeletre történő átjelzése révén minimálisra csökkentheti az esetleges kárt, ami jó esetben csak egy felfeszített nyílászáró cseréjének költsége.

Az elektromos riasztó története

Meglepőnek tűnhet, de az elektromos riasztó berendezések több mint 150 éves múltra tekintenek vissza. A találmány az egyesült államokbeli Augustus Russel Pope nevéhez fűződik, aki 1853-ban szabadalmaztatta egyszerű berendezését. Ez ablakokra és ajtókra szerelt párhuzamosan kapcsolt nyitásérzékelőkből állt, amelyek nyitás esetén egy csengőt hoztak működésbe. 1858-ban Edwin Holmes megvásárolta a szabadalmat – tévesen sok helyen őt aposztrofálják feltalálóként is –, és belekezdett a riasztóberendezések tömeges gyártásába. Egy évvel később New Yorkban megalapította a Holmes Burglar Alarm Company-t. A hatékonyabb meggyőzés érdekében egy olyan mintaszobát is létrehozott, ahol rendszerének működőképességét demonstrálta az érdeklődőknek. Az 1870-es éveket követően Holmes felhasználta Thomas Alva Edison távíróját, valamint Alexander Graham Bell telefonját a riasztóberendezés továbbfejlesztéséhez, és ezzel megalkotta a világ első vagyonvédelmi távfelügyeleti rendszerét. 1877-től kezdve a Holmes Központi Monitoring Állomásra érkeztek a riasztórendszerek jelzései. Az 1880-as években Holmes kialakította a vezetékek szabotázsvédelmét is, mégpedig egy olyan módszerrel, amely a mai napig használatban van. Az ügyfelek riasztóit a távfelügyelettel összekötő vezetékhálózatba időszakonként módosított értékű zónalezáró ellenállásokat iktatott be, így megakadályozhatóvá vált a riasztóberendezés rövidre zárással való hatástalanítása. 1905-ben az American Telephone and Telegraph Company (AT&T) megvásárolta a behatolásjelző rendszerek gyártási jogát Holmes-tól, ettől kezdve a további fejlesztések ehhez a céghez fűződnek.

A riasztó tervezésének szempontjai

Egy behatolásjelző rendszer tervezésekor elengedhetetlen a felhasználó szempontjainak, igényének pontos ismerete, ezért számos kérdés merülhet fel. Érdemes ezeket átgondolni annak érdekében, hogy a riasztó valóban ellássa feladatát.

Vegyünk néhány példát:

Milyenek az épület adottságai (elhelyezkedés, méret, alaprajz, határoló elemek)?
Melyek azok a pontok az épületben, ahol lehetséges a behatolás?
Hány helyről szeretnék működtetni (ki-, bekapcsolni) a rendszert?
Az otthon tartózkodás alatt szükség van-e körülhatároló héjvédelemre?
Szükség van-e távprogramozásra?
Meglévő telefonvonalra szeretnék-e rákötni a riasztót, vagy inkább nagyobb biztonságú rádiós átjelzőt alkalmaznának?

A felhasználható széles eszközválaszték lehetőséget ad arra, hogy a rendszer kiépíthető legyen lakások, családi házak, üzletek, irodák, gyárak, ipartelepek, szupermarketek védelmére is.

A riasztórendszer alkotórészei

Központi egység (fémdobozba szerelve, központ panellel, tápegységgel és akkumulátorral ellátva)
Kezelőegység (egy vagy több billentyűzet, amellyel a rendszer vezérelhető)
Érzékelők (mozgás-, nyitás-, üvegtörés-, füstérzékelők stb.)
Szirénák (hang- és fényjelzők)

A fent felsorolt eszközök összekötését árnyékolással és szabotázsvédelemmel ellátott kábelezéssel valósítják meg a telepítők. Ez alól a vezeték nélküli rendszerek természetesen kivételek, hiszen ott a kábeles összeköttetés helyettesítését rádiókapcsolattal oldják meg. Az érzékelők, a kezelő, a sziréna és a központ rádiós úton kommunikálnak egymással. Ez teszi lehetővé a vezeték nélküli telepítést, melynek előnye, hogy nincs falvésés, illetve nincs a falakon kábelcsatorna.

Központi egység

A mikroszámítógépet és beépített digitális kommunikátort tartalmazó központi egység fogadja és feldolgozza a rákapcsolt érzékelők jelzéseit. A benne található tápegység és akkumulátor révén áramkimaradás esetén is működőképes a rendszer. A központi egység feladata a riasztás: megszólaltatja a szirénát, működésbe hozza a kijelzőket, és riasztási jelzést küld a 24 órás felügyeleti állomásnak – amennyiben a rendszer távfelügyeletre van csatlakoztatva.

A behatolásjelző rendszer nagyságát a központ <zónaszáma, és ezzel szoros összefüggésben a központra csatlakoztatható érzékelők száma határozza meg. Számos riasztóközpont rendelkezik a partícionálás lehetőségével, ami azt jelenti, hogy a védendő objektum egyszerű programozással önálló területekre bontható.

Kezelőegység

A riasztórendszert az épületben felszerelt kezelőegységgel tudjuk ki- és bekapcsolni, négy- vagy hatszámjegyű kódokkal. A kezelőegység nemcsak a riasztó be- és kikapcsolását végzi, hanem jelezheti azt is, hogy rendellenességet észlel: például nyitva maradt egy ablak; áramszünet van; esetleg a telefonvonallal van probléma. A LED-es kezelők fényjelzéssel vagy egyszerű számkijelzéssel jelzik a különböző üzemállapotokat, az LCD-s kezelők bővebb információt adnak a rendszer működési állapotáról és a hibajelzésekről, mivel kétsoros szöveg olvasható a kijelzőn.

Érzékelők

A riasztórendszerek alapegységei a különféle érzékelők. Egy teljes biztonsági rendszert rétegesen kell elképzelnünk, melynek szintjei kívülről befelé haladva a következők lehetnek:

Kültéri eszközök: kültéri infrák, infra-, vagy mikrohullámú sorompók, lépésérzékelők és kerítésvédelmi eszközök.
A felületvédelmi eszközök a beltéri védelem első lépcsőjét jelentik: védik a falazatot, nyílászárókat. Például: nyitásérzékelők, üvegtörés érzékelők, falbontás érzékelők, beltéri infrasorompók, vagyonvédelmi szúnyoghálók.
A térvédelmi eszközök a következő védelmi lépcsőfokot jelentik: érzékelik az adott területre behatolókat függetlenül attól, hogy a behatolás a tér melyik pontjáról történik. A legfontosabbak és leggyakrabban használtak közülük a passzív infrák, és ezeknek mikrohullámmal kombinált változataik.
A tárgyvédelmi eszközök már konkrét tárgyakat védenek az adott helyiségekben. Ilyenek a közelítésérzékelők, rezgésérzékelők, fémhang érzékelők, feszítés érzékelők, elmozdítás érzékelők.
A személyvédelmi eszközök a veszélybe került személynek (tulajdonos, családtag, alkalmazott) adnak lehetőséget arra, hogy a támadó tudta nélkül vészjelzést adhasson. Ezek közül a leggyakrabban alkalmazott eszköz a támadásjelző.

Szirénák (hang- és fényjelzők)

A szirénáknak elhelyezésük alapján két típusát különböztetjük meg. A kültéri sziréna a külvilág felé jelzi az esetleges behatolás, tűz vagy szabotázs tényét, és felhívja a figyelmet a normál állapottól való eltérésre. A beltéri sziréna közvetlenül a behatolóra hat. Hirtelen megszólaló éles hangjelzésével sokkhatást képes előidézni. A kültéri szirénákba beépített fényjelzés a riasztás helyére hívja fel a figyelmet.

Tápellátás és az akkumulátor

A riasztóberendezések folyamatos és stabil működéséhez elengedhetetlen a várható fogyasztásuknak megfelelő korrekt tápellátás kialakítása. Mivel áramkimaradás esetén is viszonylag hosszú ideig működőképesnek kell maradniuk, ezért fontos szerepe van a szünetmentes tápellátást biztosító akkumulátoroknak, azok kezelésének, tárolásának, időszakonkénti rendszeres cseréjének.

Héjvédelem

Héjvédelem alatt az épület külső határoló felületeinek, elsősorban a nyílászárók védelmét értjük. Ennek eszközei az üvegtörés érzékelők, nyitásérzékelők, illetve a vagyonvédelmi szúnyoghálók. Ezekkel megoldható az épület határolóvonalainak védelme, vagyis a felületvédelem. Így a belső térben szabadon mozoghatnak az ott lakók, de kívülről nem juthat be észrevétlenül senki.

Vezeték nélküli riasztó

A hagyományos riasztórendszerek mellett ma már egyre elterjedtebbek a vezeték nélküli változatok. Elsősorban olyan helyekre választják ügyfeleink ezt a megoldást, ahol fontos a lakás összképének megőrzése, ahol nem lehet kábelcsatornákkal, illetve falvéséssel behatolásjelzőt telepíteni. Másik vonzó tulajdonsága ezeknek a rendszereknek, hogy a rádiós kapcsolatrévén egyes részegységei igény szerint variálhatóak, áthelyezhetőek, ezért ideális megoldást jelentenek múzeumok vagy kiállítótermek időszakos védelmére is. Ugyan az egyes eszközök drágábbak, mint a hagyományos változat esetében, de ez megtérülhet a telepítés során. Bizonyos hátránnyal viszont a rádiós eszközök esetében is számolnunk kell, egyrészt időnként elemet kell cserélni bennük, másrészt erős rádiós zavarforrások befolyásolhatják a működésüket, aminek következtében téves riasztások adódhatnak. Jó esetben ez az eszközök átrendezésével orvosolható.

Kiegészítő funkciók

A riasztóberendezések segítségével bármilyen épületgépészeti vagy egyéb berendezés meghibásodása, műszaki állapota is jelezhető: mélyhűtő rendszerek hibái, fűtő- és szellőző berendezések leállása, gázszivárgás, vízbetörés stb. A behatolásjelző rendszerek kiegészíthetők kültéri védelemmel, tűzvédelemmel, beléptető– és videó megfigyelő rendszerrel is. Ezek közül a tűzjelzéssel történő bővítés a leggyakoribb, hiszen szinte minden riasztóközpont beépítve tartalmaz tűzzónákat, amikre a tűzérzékelők könnyen ráköthetők.

Karbantartás

Bár a riasztóberendezés műszaki állapotának alapszintű ellenőrzését a felhasználó is elvégezheti (rádiós érzékelők elemcseréje, sétateszt, szirénateszt, próbariasztás stb.), azonban ez a gyakorlatban általában nem szokott megtörténni. Bizonyos eszközök és funkciók – például az akkumulátorok, a mozgásérzékelők vagy a távfelügyeleti átjelzés – esetében pedig kifejezetten ajánlott a szakszerű ellenőrzést hozzáértőkre bízni. A riasztóberendezések hosszú távú, megbízható működéséhez elengedhetetlen a rendszeres, fél- vagy negyedéves teljes körű ellenőrzés és a hibamegelőző karbantartás.