Felületvédelem

A felületvédelem eszközei:

• Nyitásérzékelők
• Üvegtörés érzékelők
• Falbontás érzékelők
• Infrasorompók
• Vagyonvédelmi szúnyogháló
• Kontaktszőnyeg

Nyitásérzékelők

A nyitásérzékelő a nyílászárók figyelésére alkalmazott eszköz, vagyis egy adott ajtó vagy ablak nyitott illetve zárt állapotának érzékelésére szolgál. Nemcsak az épületek ablakainál és a külső ajtóknál használnak nyitásérzékelőt, hanem az épületen belüli fontos helyiségek védelménél is.

Mechanikus kapcsolók

Évtizedeken keresztül a legegyszerűbb megoldást a nyílászárók védelmében a különféle mechanikus kapcsolók jelentették. A széles választékban megtalálható mechanikus kapcsolók közül ma már szinte csak a mikrokapcsolót használják biztonságtechnikai eszközként. Riasztóközpontok, kezelőegységek, szirénák, infravörös mozgásérzékelők szabotázsvédelménél ma is általánosan alkalmazzák, de a nyílászárók védelménél a reed relés érzékelő mára teljesen kiszorította. A mechanikus kapcsolók közül a  mikrokapcsoló volt a legelterjedtebb. Ez egy kisméretű műanyag vagy fém házban elhelyezett érintkezőből és mozgató rugóból áll, melyet kis nyomógomb hoz működésbe. A szabotázsvédelmet gyakorlatilag a védelmi eszköz dobozának szabálytalan nyitása indítja el. Másféle mechanikus kapcsolókat is alkalmaztak, például a billenős, golyós vagy görgős kapcsolókat, de ezek mára a hajdani csekély szerepüket is elvesztették.

Reed relés érzékelők

Napjainkban a leginkább alkalmazott nyitásérzékelő típus a mágneses reed relés érzékelő, más néven reed-csöves érzékelő. Többnyire csak a rövid nevét használják: reed relé. Az érzékelők neve a nád, nádszál angol megfelelőjéből, a reed szóból származik, mert az érintkezők általában hosszúak és hajlékonyak. A reed relés érzékelő mágneses elven működik és két különálló egységből áll: a műanyag vagy fém házban elhelyezett állandó mágnesből, és a hasonló tokban lévő, üvegcsöves reed kontaktusból. Felépítése és működése egyszerű. A  zárt, vákuumos vagy védőgázzal (nitrogéngáz) töltött üvegcsőben egy fémlapka pár található. Ez a lapka pár egy mágnesezhető mozgó érintkezőből és egy nem mágnesezhető, álló érintkezőből tevődik össze. Az állandó mágnes által létrehozott mágneses tér hatására a mozgó érintkező elhajlik és kontaktusba lép az álló érintkezővel. Amikor kinyitnak egy reed relés érzékelővel ellátott nyílászárót, a két különálló egység távolodik egymástól. Emiatt a mágneses térerő hatása csökken, majd megszűnik, így az érintkezők kontaktusa is megszűnik. Más érzékelő típusokhoz képest előnyük, hogy működésükhöz nincs szükség energiaellátásra.

Reed relés érzékelők fajtái:

• nyitó kontaktusos reed relé
• záró kontaktusos reed relé
• átkapcsoló (Morse) kontaktusos reed relé
• polarizált reed relé
• duál reed relé

A reed relés érzékelő állandó mágnesei különböző fémek ötvözeteiből, vagy ezek porkohászati eljárással létrehozott keverékeiből állnak. A reed relék érintkezőit nemesfémekkel vonják be (általában minimális arany rétegre galvanikusan felvitt ródiummal vagy ruténiummal), melyek a jó elektromos vezetőképesség mellett a kontaktusok összetapadása ellen is védelmet biztosítanak. A reed ampullát általában poliuretán tömítő masszába ágyazzák be, ezzel biztosítva a tartószilárdságot és a mechanikai sérülések elleni védelmet. Felhasználásuk során a nyílászáró keretébe vagy keretére szerelik fel a kivezetésekkel ellátott reed érintkezőt, a nyílászáró mozgó részére pedig az állandó mágnest. A nyílászárók zárt állapota jelenti a reed relés érzékelők alapállapotát, ilyenkor az érintkezőik elektromosan zártak. A reed érzékelő szabotázsvédelme négy vezeték alkalmazásával egyszerűen megvalósítható.

A reed relés érzékelő előnyei

A mikrokapcsolóval szemben a reed relés érzekelő számos előnnyel rendelkezik:

• hosszabb élettartam (elérheti a 10 millió kapcsolást is)
• nagyobb kapcsolási távolság (a mágnes erősségétől függően néhány mm-től 5-6 cm-ig)
• stabilabb kontaktus (nem léphet fel korrodálódás, nem kerülhet az érintkezőre por, nedvesség, vagy szennyeződés)
• kevesebb téves jelzés
• nincs szükség az érzékelők utólagos állítására, ha a nyílászáró vetemedik vagy szárad

A reed érzékelőn belül is létezik több típus, például polarizált reed relé, illetve duál reed relé, de számos más, különleges kivitelű nyitásérzékelő is megtalálható a piacon. A polarizált reed relét főként nagy biztonságú nyílászáróknál, páncéltermeknél használják. Ezeknél az alkalmazásoknál több, egymáshoz képest elforgatott reed kontaktus helyezkedik el az üvegampullában, az ellenoldali állandó mágnesek pedig a reed érintkezők helyzetének megfelelően polarizált darabokból állnak. Ha egy külső mágnessel megpróbálják kijátszani az érzékelőt, akkor az működésbe hozza a szabotázsvédelmet.

A duál reed relé előnye, hogy dupla védelmet biztosít, ugyanis két reed-csövet helyeznek el párhuzamosan, így ha az egyik megrongálódik vagy meghibásodik, a másik csőben lévő kontaktusok továbbra is működnek.

A reed relé tokozása többnyire műanyag. Nagyobb mechanikai igénybevétel esetén vagy vasajtóknál gyakran alkalmaznak réz, bronz vagy alumínium burkolatú reed relés érzékelőt. Garázskapuknál, ipari kapuknál a robusztus kivitelű, fémtokos, 3-6 cm érzékelési távolságú nyitásérzékelőt alkalmazzák, amelyre gépkocsival is rá lehet hajtani. Az ilyen ipari reed kivezetésének mechanikai védelmét többnyire fém gégecsővel oldják meg.

Szerelhetőség szerint két csoportot különböztetünk meg:

• külső, rászerelős, vagy felületi nyitásérzékelők
• rejtett, befúrható nyitásérzékelők

A külső, rászerelős nyitásérzékelőt többnyire csavarokkal erősítik fel a nyílászárókra, de a rögzítés történhet öntapadós ragasztóval is. Vas anyagú nyílászáró esetén a reed relés érzékelőt gyakran nemfémes távtartóval szerelik fel, hogy elkerüljék a hosszabb idő elteltével jelentkező átmágneseződést. A felszerelhető reed relé hátránya, hogy téglatest formájából adódóan könnyen észrevehető, a rejtett elhelyezés nehezen oldható meg. Műanyag és fa nyílászáró esetén befúrható reed relét célszerű alkalmazni. Ez általában 8-12 mm átmérőjű; enyhén kúpos kivitele révén könnyen és stabilan beüthető a nyílászáró előzőleg kifúrt tokjába. A rejtett szerelés előnye, hogy nem látszik maga az érzékelő, amit még festeni és mázolni is lehet.

Üvegtörés érzékelők

A nyitásérzékelőn kívül a héjvédelem leggyakrabban használt eszköze az üvegtörés érzékelő, mely az üvegezett nyílászárók és az üvegezett határoló felületek megfigyelését végzi. Tehát nem csupán ablakokat, kirakatokat, hanem vitrineket, üvegfalakat is védhetünk vele. Az üvegtörés érzékelő feladata az ablaküveg betörésének észlelése. Ma már számos üvegtípust használnak ablaküvegként, például sík-, rétegelt-, dróthálós-, edzett-, termo- vagy fóliázott üveget. Ezek mindegyikét meg lehet védeni.

Az üvegtörés érzékelőknek alapvetően négy csoportját különíthetjük el, az alábbiakban részletesen bemutatjuk ezeket:

• ragasztott üvegtörés érzékelő
• optikai üvegtörés érzékelő
• akusztikus üvegtörés érzékelő
• fémszálas üvegtörés érzékelő

Ragasztott üvegtörés érzékelő

Konkrét mechanikai kontaktusba kerül az ablaküveggel, mert magára a védendő üvegfelületre ragasztják fel, amelynek törésekor keletkező rezgéseket érzékeli. Ma már gyakorlatilag nem használják. Népszerűsége idején kétféle technológiát alkalmaztak: a higanykapcsolós és a piezó érzékelős fajtákat. Higanykapcsolós üvegtörés érzékelő esetében a működési elv a következő: az érzékelő fémcsövében két érintkező és egy higanycsepp van elhelyezve. Az ablaktörés minden esetben elmozdulást eredményez, ami a higanycseppet is elmozdítja, ez pedig riasztást okoz. Környezetvédelmi szempontok miatt a higanyos megoldást ma már legfeljebb csak vitrinek védelménél alkalmazzák. Piezó érzékelő esetében egy piezó lapkát ragasztanak az üveg felületére. A piezó kristályok alakja rezgések hatására megváltozik, így érzékelik az üvegfelületen keletkező bármilyen rezgést. A ragasztott érzékelők hatótávolsága 2-3 méter.

A ragasztott üvegtörés érzékelők ma már elavultnak számítanak, mert kevésbé esztétikusak, nehezen szerelhetők, csak magát az ablaktörés tényét jelzik, valamint számos téves riasztást is előidézhetnek. Emellett gazdaságtalanok is, hiszen minden egyes ablaktábla külön érzékelőt igényel, esetleges ablakcsere esetén pedig új üvegtörés érzékelők beépítésére van szükség.

Optikai üvegtörés érzékelő

Optikai üvegtörés érzékelőt kiemelt fontosságú épületek védelménél alkalmaznak. Maga az eszköz két részből áll: adóból és vevőből. Az adó polarizált infravörös sugarakat küld az üveg felületére. Ha valamilyen fizikai behatás, pl. üvegtörés során megváltozik a sugárzás beállított visszaverődési törésszöge vagy a fázisa, a vevő ezt érzékeli, és riasztást vált ki.

Akusztikus üvegtörés érzékelő

Az akusztikus üvegtörés érzékelő a jelenleg leginkább preferált eszköz, mind szerelhetőség, mind működési elv szempontjából. Ezt az érzékelőt nem az üvegtáblára kell szerelni, hanem az üvegfelület mellé vagy azzal szemben. Az akusztikus üvegtörés érzékelő elhelyezhető a falon, a mennyezeten vagy ablaktokon, tehát kivitelezése sokkal esztétikusabban megoldható. A hatótávolsága is lényegesen nagyobb, 4-9 méter. Előnye emellett, hogy egyetlen érzékelő felhasználásával egyszerre több ablaktábla védhető, így jelentősen egyszerűbbé és költséghatékonyabbá teszi az objektum védelmét.

Az akusztikus üvegtörés érzékelő az üveg törésekor keletkező és a levegőben terjedő rezgéseket érzékeli. Ezek a rezgések nemcsak az ember által hallható frekvenciatartományban jönnek létre, hanem sokkal szélesebb spektrumban. Üvegtöréskor 20 Hz alatti infrahangok és 100 kHz fölötti ultrahangok is keletkeznek.

A technikai fejlesztések során elsőként megjelent akusztikus üvegtörés érzékelő működési elve egyszerű volt, hiszen csak egy mikrofonból, egy erősítőből, egy szűrőből és egy kiértékelő áramkörből állt. A mikrofon az üvegtábla felől érkező zajokat érzékelte, melyeket az erősítő felerősített a szűrőnek megfelelő szintre. A szűrő az üvegtörésre jellemző hangok frekvenciájára volt állítva, és az volt a feladata, hogy ezeket a zajokat felismerje, a többit pedig elnyomja. Ennek az egycsatornás érzékelőnek komoly hátránya volt, hogy a hasonló frekvenciájú hangok, mint például a kulcscsörgés, a telefoncsengés, vagy más üvegtárgyak töréshangja is riasztást válthatott ki.

1990-ben jelent meg az a fajta üvegtörés érzékelő, ami jelenleg is, több mint húsz év elteltével megtalálható a biztonságtechnikai piacon. Ez a kétcsatornás üvegtörés érzékelő már az egész üvegtörési folyamatot képes figyelni és érzékelni. Az üveg törésekor két különböző hang keletkezik: az elsőnél az üveg megfeszül és nagy energiájú, emberi füllel nem hallható infrahang, úgynevezett lökőhullám keletkezik (ez az úgynevezett flex-hang), a másodiknál pedig a füllel is jól hallható (dominánsan 6 kHz környéki) töréshang, a jól ismert üvegcsörömpölés jön létre. Ez a folyamat nagyjából 200 ms alatt zajlik le, ennyi idő után követi egymást a két hang. Amennyiben ennél hosszabb idő telik el vagy bármelyik hangjelenség kimarad, úgy nem következik be riasztás.

A kétcsatornás üvegtörés érzékelő fejlettebb változata már két mikrofont alkalmaz. Külön mikrofon érzékeli a flex-hangot és a töréshangot, így nagyobb zavarvédelem érhető el vele. A legújabb fejlesztésű érzékelőkben egy töréshangokkal programozott mikroprocesszor található. Az üvegtörés érzékelő az észlelt hangot összehasonlítja az előre beprogramozott hangokkal és riaszt, amennyiben hasonlót észlel.

Az üvegtörés érzékelők irányított karakterisztikájú mikrofonokkal rendelkeznek, hatótávolságuk erősen függ a mikrofon irányától, az érzékelő üvegtáblához viszonyított látószögétől és az üveg fajtájától. Az érzékelőket úgy kell elhelyezni, hogy akadály nélkül rálássanak a védendő üvegfelületre. Telepítéskor az érzékenység beállításához üvegtörés szimulátorra van szükség, ami digitálisan szimulálja a betörő üveg hangját. Mindegyik gyártmány elsősorban a saját gyártója által kifejlesztett tesztműszerrel ellenőrizhető és állítható be. Az üvegtörés érzékelőknél is fontos szempont a telepítés utáni karbantartás. Amennyiben a védett helyiségben átrendezik a bútorokat, vagy a korábbitól eltérő függönyöket szerelnek fel, úgy szükségessé válhat az üvegtörés érzékelő újraállítása.

Fémszálas üvegtörés érzékelő

Az üvegtörés védelemnek egy különleges – ebből adódóan viszonylag drága – esete az a megoldás, amikor magába az üvegtáblába dolgoznak bele egy fémszálat, aminek a végeit kivezetik. Hazánkban ez a fajta megoldás nem igazán terjedt el, egyrészt magas ára miatt, másrészt azért mert ezeket az üvegtáblákat nem lehet vágni, csak méretre gyártatni.

Falbontás érzékelő

A betörők a falazat megbontásával is bejuthatnak az épületbe, főképp gyengébb téglafalak, és elhagyatott, ritkán látogatott helyek – tanyák, üdülők – esetében. A behatoláshoz alkalmaznak erőgépet, gépkocsit, robbanószert, fúrót, kalapácsot. Ezt megelőzendő az ilyen területek védelmére különféle falbontás érzékelőket alkalmaznak.

A falbontás érzékelők fajtái:

• fémháló és rácsvédő huzalozás
• riasztótapéta
• testhang érzékelő vagy rezgésérzékelő
• érzékelő kábel

Fémháló és rácsvédő huzalozás

A legegyszerűbb módszerek közé tartozik a fémhálós megoldás, amikor a vakolat alá fémvezetéket helyeznek el. Ez a falbontás érzékelő tulajdonképpen egyetlen vezetékből álló, hullámvonalban a falba épített fémháló, ahol a hurkok egymáshoz képesti távolsága 15-20 cm. Ha a falat megbontják, a háló megsérül, a vezeték elszakad, és riasztási jelzést vált ki. Hátránya, hogy nehézkes a telepítése, sérülése – behatolás esetén – pedig magával vonja az egész háló cseréjét és a ház újravakolását, tehát túl költségessé válhat megbízhatóságával szemben.

A rácsvédő huzalozás a fémhálóhoz hasonló jellegű védelem, ezért említjük meg a falbontás érzékelők között. Feladata a nyílászárókon lévő rácsozat elektronikus védelmének biztosítása. A rácsok felszínére belülről egy vékony, nagyjából 0,2-0,3 mm átmérőjű szigetelt vezetéket ragasztanak, ami jelez, ha a felülete sérül vagy a rácsot átvágják. Célszerű lefesteni a vezetékkel ellátott rácsot, illetve a fal és a rács találkozásánál kialakított vezetékcsatlakozókat elrejteni, hogy a szabotálás lehetőségét megakadályozzuk.

Riasztótapéta

A riasztótapéta különleges, kétrétegű tapéta: az alsó réteg szigetelt vezeték, a felső réteg pedig takarásra szolgál. Falra, ajtóra stb. ragasztva védelmet biztosít, mivel átszakításakor a huzal sérül, és riasztó jelzést ad.

Testhang érzékelő vagy rezgésérzékelő

A testhang érzékelők és az érzékelő kábelek az előzőektől eltérő módon jelzik a falbontást: a szilárd felületek rezgéseit figyelik. A  testhang érzékelőt több néven ismerhetjük: rezgésérzékelő, ütésérzékelő, vibrációs érzékelő vagy szeizmikus érzékelő. Előszeretettel használják ezeket a rezgésérzékelőket a kiemelt biztonságú helyiségek, páncéltermek védelmére, de sűrűn alkalmazzák a tárgyvédelemben, páncélszekrények, pénzkiadó automaták esetében is. A testhang érzékelők között megtalálhatók  mechanikus és indukciós elven működő típusok, de a leggyakrabban alkalmazott érzékelők működése többnyire a piezoelektromos hatáson alapul. Ennek lényege, hogy bizonyos kristályokban mechanikai erő hatására elektromos feszültség jön létre.  Az érzékelő házában egy kisebb fémtömeget helyeznek el, ami egy piezokristály lapkán keresztül csatlakozik a házhoz. Rezgések, ütések hatására a fémtömeg gyorsul és a gyorsításhoz szükséges mechanikai erő a gyorsulással arányos feszültséget kelt a piezokristály lapka felületein. A testhang érzékelők az ütő, vágó és feszítő eszközök alkalmazásai ellen nyújtanak hatékony védelmet, kiválóan alkalmasak például a bontókalapács, a fúró, a gyémántfűrész, a hidraulikus nyomó, a hegesztő vagy a lángvágó által keltett rezgések azonosítására . Ezek az eszközök általában a 6 kHz – 20 kHz közötti frekvenciatartományba eső rezgéseket keltenek és ezek az érzékelők is ebben a tartományra a legérzékenyebbek.

A testhang érzékelőnek több típusa létezik: vannak egyszerűbb és intelligensebb verziók. Az egyszerűbb testhang érzékelők csak egy-két falbontási módszer ellen védenek. Ilyen például az ütésérzékelő, amely csak az ütvefúró és a bontókalapács alkalmazása esetén ad védelmet. Az intelligensebb eszközök már az összes falbontási módszert képesek azonosítani és jelezni, továbbá jellemző rájuk a digitális, valamint a mikroprocesszoros jelfeldolgozás. Működésük során felismerik és analizálják a rezgéseket és eltárolják őket. Amennyiben a tárolt adatok adott idő alatt elérnek egy szintet, az eszköz riasztást vált ki. Robbantás esetén azonnali, fúrás, lángvágás esetén 5-10 másodperc, kalapálás esetén pedig 1-2 perc a riasztáshoz szükséges idő. Hatósugaruk erősen függ a védendő fal anyagától; acél esetén jóval nagyobb, mint betonnál. Az eszköz típusától és a fal anyagától függően általában 1,5 – 15 méter között van a hatótávolság.

A testhang érzékelők érzékenységét a telepítés során kell beállítani. Figyelembe kell venni, hogy számos zavarforrás lehet az érzékelők környezetében, amelyek téves riasztásokat eredményezhetnek. Zavart kelthetnek az épületgépészeti berendezések (liftek, szellőző rendszerek), a takarítógépek, a víz-, fűtés- és szennyvízcsövekben áramló folyadékok rezgései is. Van olyan testhang érzékelő típus, ami a helyszínen, hordozható számítógépről konfigurálható. A szoftver segítségével megfigyelhetők a helyszín háttérzajai és ennek figyelembe vételével lehet ideálisan elvégezni a beállításokat.

Érzékelő kábel

Az érzékelő kábelek tulajdonképpen a kültéri védelem során használatos kábeleknek (optikai, kapacitív, piezo elektromos és lineáris mágneses) felelnek meg, azzal a különbséggel, hogy a falbontás elleni védelemben a környezeti hatásnak nincs olyan nagy szerepe. Az érzékelő kábeleket az épületfalhoz is lehet rögzíteni és a falban is lehet vezetni. A falbontás során keletkező rezgéseket a kábel kimenetére kötött feldolgozó egység értékeli ki és az előírtnál nagyobb változás esetén riasztási jelzést ad. A kerítésvédelemről szóló oldalunkon az érzékelő kábelekről részletesebb információkat is olvashat.

Infrasorompók

Az infrasorompók láthatatlan kerítést képeznek, falak, ajtók, ablakok közvetlen megközelítésének megakadályozására alkalmazzák ezeket.

Két fő típusa:

• Kültéri infrasorompó, amelyről a kültéri védelem menüpont alatt olvashat bővebben
• Beltéri infrasorompó, amely a felületvédelem fontos eszköze.

A beltéri infrasorompó az emberi szem számára láthatatlan, infravörös sugárnyalábokkal védi az adott területet. A kültéri sorompóhoz hasonlóan ez is két részből áll: egy adóból és egy vevőből. Az adó által kibocsátott sugár nem folyamatos jel, hanem impulzusokból áll. Beltérben általában egy-, illetve kétsugaras típusokat alkalmaznak. Amennyiben a két egység közti infrasugarat megszakítják, az eszköz riasztást generál. Érzékelési távolsága 1 méternél kisebb is lehet és akár 150 m-ig terjedhet, típustól függően. A kisebb hatótávolságú típusokat általában múzeumokban, kiállításoknál alkalmazzák, de családi házak esetében is kiépíthető a belső tér, például ablakok védelmére. A nagyobb hatótávolságú infrasorompókat raktárakba, nagy belső területtel rendelkező helyiségekbe szerelik fel. A beltéri infrasorompó legnagyobb előnye, hogy működését nem befolyásolják a környezeti tényezők és az időjárás.

Vagyonvédelmi szúnyogháló

A vagyonvédelmi szúnyogháló a felületvédelem hatékony eszközei közé tartozik, egészen pontosan a héjvédelem egyik gyakran használt kelléke. Első ránézésre a külső szemlélő nem lát különbséget a hagyományos és a speciális szúnyogháló között, hiszen kinézetre, használatra nincs eltérés a kettő között. A vagyonvédelmi szúnyogháló azonban elektromos vezetékekkel van átszőve, ami azonnal riasztást küld a központi egységnek, ha vágás, szakítás, feszítés éri. Családi házak héjvédelménél alkalmazva az ablakokat még éjszaka is nyitva lehet hagyni. Az Oktel Kft. a vagyonvédelmi szúnyogháló keretét egyedileg méretre készíti, és ellátja szabotázsvédelemmel is.

Kontaktszőnyeg

A kontaktszőnyeg két érintkező fémlemezből áll, melyek közt egy távolságtartó rugalmas betét van. Leggyakrabban szőnyeg vagy lábtörlő alá helyezik el.  Amikor valaki rálép, a rugalmas anyag összenyomódásával rövidzár keletkezik, és a vezetékekkel hozzá kapcsolt riasztóközpontba riasztást ad le.

Minden jog fenntartva. Copyright © Oktel Kft. 1998-2018