Kezelőegység

A riasztó a kezelőegységen keresztül tartja a kapcsolatot a felhasználókkal, ezzel tudjuk be- és kikapcsolni magát a behatolásjelző rendszert, illetve különböző információkhoz juthatunk annak állapotát illetően (például nyitva maradt egy ablak, áramszünet lépett fel vagy esetleg probléma van a telefonvonallal).

Az előírások alapján a kezelőegységnek a központtól mindig különállónak kell lennie. Egy riasztóközponthoz több kezelő is – akár a védett épület összes ajtajához felszerelhető egy-egy – csatlakoztatható, amennyiben arra szükség van. Ezt főképp kényelmi szempontok igazolják, de többpartíciós rendszerek esetében a célszerűség is indokolttá teheti több kezelő alkalmazását. Erre jó példa, ha emeletes családi házat veszünk alapul, ahol a földszint és az emelet két külön partíciót alkot, és a hálószoba az emeleten helyezkedik el. Ilyenkor praktikus a lépcsőfeljáróba is elhelyezni egy második kezelőt, mert ha lefekvéskor az alsó szintet védeni szeretnénk, onnan egyszerűen be tudjuk kapcsolni a földszinti érzékelőket.

A kezelőegység felépítése

A kezelőegység gombsort, hangjelzőt és kijelzőt tartalmaz.
Vegyük sorra, melyik mire szolgál!

A gombsor funkciója egyértelmű: a felhasználó ezzel tudja irányítani a riasztót. A megadott, személyre szabott kódsorral azonosítja magát, élesítheti, vagy kikapcsolhatja a rendszert, hibajelzéseket törölhet, különféle információkat kérdezhet le, illetve funkciókat aktiválhat (PGM, tűzjelzéstörlés, ajtózár). Az azonosító kódok általában négy- vagy hatjegyűek. Bár a hatjegyű kódkombináció nagyobb biztonságot ad, de a tévesztés aránya is magasabb a plusz két számjegy miatt. Tapasztalataink szerint gyakori hogy a felhasználók a könnyebb megjegyezhetőség érdekében olyan kódkombinációkat adnak meg, melyek mások által is könnyűszerrel kitalálhatóak. Természetesen, ha lehetőségünk nyílik rá, igyekszünk a felhasználókat figyelmeztetni a könnyen kitalálható kódok veszélyeire.

Egy riasztórendszerhez általában annyi felhasználói kód kerül kiadásra, ahányan magát a rendszert ténylegesen használják, hiszen ez alapján kényelmesen visszakereshető, hogy adott időben mely személy nyitotta vagy zárta az adott épület riasztóberendezését (például irodák esetében). Ezeket a kódokat az arra feljogosított felhasználó bármikor megváltoztathatja.

A felhasználói kódokon kívül számos más jellegű kódtípus is létezik, melyek közül a leggyakoribbak az alábbiak:

telepítői kód (csak programozásra)
mester kód (kódváltoztatásra)
csapdakód (személyi támadásjelzésre, kényszerített nyitásra)

A hangjelző megerősítésre szolgál és nem tévesztendő össze a beltéri szirénával. (Bár létezik olyan vezeték nélküli riasztó, ahol a kezelői hangjelzést a beltéri sziréna biztosítja.) Hibaállapotokra hívja fel a figyelmet, valamint csipogással jelzi azt az időintervallumot, amin belül az élesítést követően el kell hagyni az épületet, vagy az épületbe való belépést követően a kódot be kell ütni, mielőtt megszólalna a sziréna.

A kijelzőn a különböző rendszerállapotok jelennek meg: nyitott zónák, rendszerhibák, élesítési állapot, illetve az, hogy a rendszer bekapcsolásra kész-e vagy sem. A központ panel fejezetnél már említett zónaszám-érzékelő összerendelés itt nyeri el jelentőségét, hiszen a kezelőegység kijelzője mindig zónaszámot vagy zónanevet jelenít meg. A felhasználónak adott esetben ez alapján kell megkeresnie egy-egy jelzés forrását.

Kijelzés szempontjából a kezelőegység többfajta lehet:

Hétszegmenses
LED-es
Szöveges LCD
Ikonos
Grafikus LCD

A hétszegmenses kijelzés a régebbi rendszereknél jellemző. Ez a típus számok kijelzésére képes, illetve néhány LED-del jelzi, hogy az adott szám milyen jelzést (zónaszámot vagy hibát stb.) takar.

A LED-es kijelzés az egyik legelterjedtebb típus, főleg a kis és közepes központoknál. Minden zónát, illetve a különféle rendszerállapotokat (hiba, riasztási memória, élesített és kikapcsolt állapot stb.) egy-egy önálló LED jelez.

Az ikonos verzió a LED-es kijelző modern verziója. Minden jelzést egy előre meghatározott helyen megjelenő kis ikon vagy szám jelöl, nem pedig LED. Megjelenésében sokkal kellemesebb, mint a hagyományos LED kijelző.

Az eddig felsorolt három kezelő hátránya, hogy a zónaszámhoz tartozó érzékelőt vagy helyiséget a kezelő ajtajára ragasztott kis papíron kell nyilvántartani, és szükség esetén onnan beazonosítani.

A szöveges LCD kijelzőt elsősorban exkluzív helyeken, valamint közepes és nagy rendszereknél használják. Előnye, hogy nem kizárólag a zónaszámot mutatja (bár az is megjelenik), hanem a zónához tartozó elnevezést is. Hátránya ugyanakkor, hogy míg a LED kezelőkön minden zónához és jelzéshez külön szimbólum tartozik, addig a szöveges LCD kezelőn egy időben csupán egy kétsoros kijelzés tud megjelenni. Lényegében a zónák neveit és a rendszerállapotokat sorban kell leolvasni, ezért időigényesebb a kezelés.

A grafikus LCD kezelőt viszonylag ritkán használják és csak közepes vagy nagy rendszereknél. A menük szöveges kijelzésén kívül elsődleges funkciója, hogy megjelenítse az egyes területek alaprajzát, jelezve a riasztásban lévő zónákat.

A kezelőegység elhelyezése

A kezelőegység a védett területen belülre, vagy azon kívülre telepíthető.

Amennyiben belülre kerül felszerelésre egy kezelő, akkor célszerű azt a bejárati ajtóhoz minél közelebb felszerelni. Ilyenkor minden esetben néhány (vagy néhányszor tíz) másodperces késleltetési idővel programozzák az adott (bejárati) zónát, hogy a felhasználó az ajtó kinyitását követően még kényelmesen beüthesse a kódját. Figyelni kell azonban arra, hogy a késleltetési idő ne legyen túl hosszú, mert ez esélyt adhat egy illetéktelen behatolónak. Tény, hogy a betörő lakásba/intézménybe jutása után akár 1 perces benntartózkodással is tud károkat okozni, főként, ha előtte már feltérképezte a terepet, és célirányosan közlekedik.

Nem egyszer találkoztunk olyan szarvashibával, hogy a kezelőt vagy nehezen megközelíthető helyre, vagy túl távolra helyezték a bejárattól. Ez két okból is káros lehet a felhasználó számára. Egyrészt, számos téves riasztást generálhat, ha nem éri el a megadott késleltetési idő alatt a kezelőt és nem üti be időben a kódját. Ez nemcsak kellemetlen, de anyagi vonzata is lehet, ha távfelügyeletre van kötve a rendszer és a járőrszolgálat feleslegesen vonul ki a helyszínre. Másrészt, ha a kezelő elérése miatt túl hosszú a késleltetési idő, ez egy esetleges betörés esetén jelentős károkat okozhat, hiszen a sziréna is késleltetve szólal meg. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a bejárati késleltetési idő csak a késleltetett zónára vonatkozik. A zónák többségét jelentő azonnali zónák megsértése közvetlen riasztást vált ki.

A kezelő elhelyezésének másik megoldása a védett téren kívüli felszerelés. Ilyenkor egy zárható fémdobozba helyezik el a kezelőegységet, amit szabotázsvédelemmel látnak el. Ebben az esetben természetesen nem szükséges késleltetési időt programozni, hiszen a kód beütésére azonnali lehetőség nyílik még a bejárat használata előtt.

Felhasználóbarát kezelőegységek

A technikai fejlődésnek köszönhetően ma már olyan riasztóközpontok is jelen vannak a piacon, melyek nem csupán értékeink védelmére szolgálnak, hanem a biztonsági funkciók mellett kényelmi szolgáltatásokat is magukba foglalnak, mindezt stílusosan, divatos kivitelben. Természetesen a kényelmi funkciókat a kezelőegységeken keresztül érjük el, amelyek látványosan formatervezettek.

Ahhoz, hogy egy riasztó több legyen, mint egy puszta vagyonvédelmi rendszer, olyan plusz szolgáltatásokkal bővült a repertoár, mint az FM rádió, az ébresztőóra, a kihangosítható telefon, sőt az üzenetrögzítő.

Az eddig csak filmekben látott beszélő riasztórendszer sem fikció ma már, hiszen az egyik piacvezető vagyonvédelmi cég ilyen jellegű fejlesztéssel állt elő, így ez a funkció immár a felhasználók számára is elérhetővé vált. A rendszer emberi beszéddel – az adott ország nyelvén – tartja a kapcsolatot a felhasználóval, minden információt (riasztás, rendszerállapot stb.) verbálisan közöl. Emellett számos más olyan funkció vezénylésére képes, melyet az ember nem is várna egy riasztórendszertől. Ilyenek például: garázsajtók nyitása-zárása, ablakredőnyök fel- és lehúzása, illetve a villany fel- és lekapcsolása.

A már említett grafikus kezelőknek is megjelent a színes LCD kijelzős változata, amelynél egy memóriakártyáról tetszőleges képek tölthetők fel és jeleníthetők meg, ha éppen nem a védett területek alaprajzát szeretnék látni. A belépési és kilépési késleltetési időintervallumot nem csipogással jelzi, hanem választható dallammal vagy zenei motívummal, továbbá hőmérsékletjelzőt is tartalmaz. Természetesen a riasztók kezelőegységeinél is megtalálható már az érintőképernyő, ahol az ikon- és menüvezérlésen, valamint a zóna- és területlistákon kívül az egész képernyő személyre szabható.