Mozgásérzékelők telepítése

Hatótávolság, látószög

Nagy általánosságban elmondható, hogy a térlátó karakterisztikájú infrák 10-15 méteres hatótávolsággal rendelkeznek, az újabb változatok esetében ez elérheti a 25-30 métert is. A térlátó lencsével ellátott infrák látószöge többnyire 85° – 110°. A látószög csökkentésével – például folyosólencsés infrák esetében – az érzékelési távolság is jelentősen növelhető, akár 30-40 méterre.

Az érzékelési tartomány állíthatósága

A legtöbb infránál a piroszenzort is tartalmazó nyomtatott áramköri lap (NYÁK) felfelé, illetve lefelé történő mozgatásával módosítható a piroszenzor helyzete a Fresnel-lencséhez képest, ezzel beállítható az adott helyiség méreteihez illeszkedő ideális lefedési alakzat. Ezen felül általában miniatűr (DIP) vagy áthidaló (jumper) kapcsolókkal szabályozható a PIR érzékenysége. A radaros infráknál gyakran állítható potenciométerrel a mikrohullámú érzékelő hatótávolsága, biztosítva ezzel a PIR lefedési alakzatával megegyező mikrohullámú lefedettséget. Itt tűnik ki a leginkább, hogy a riasztótelepítéshez szaktudás szükséges. Sokan úgy gondolják, hogy nem nagy ördöngösség egy mozgásérzékelő felszerelése, pedig a hiányos szaktudással és tapasztalattal felszerelt mozgásérzékelő vagy sok téves riasztást okoz, vagy épp ellenkezőleg, nem fog jelezni, amikor arra szükség lenne.

Jellemző elhelyezés

A legjobb hely az infrák felszerelésére a helyiségek sarka, mert innen 90˚ fokban látnak, és a két fal mellett teljes lefedettséget nyújtanak. Természetesen a sarkokon kívül máshová is felszerelhetőek. Hosszúkás helyiségekben a hosszabb falfelület középtájára helyezik el őket, ahonnan minden irányban érzékelni tudják a mozgást. Sajnos találkozunk hibás kivitelezéssel is, ahol a mozgásérzékelő elhelyezése nem felel meg a szakmai elvárásoknak, és az infra látótere nem fedi le a védendő teret akkor sem, ha lenne rá mód. A szakszerűtlen szerelés egyik tipikus esete, amikor nem veszik figyelembe, hogy a mozgásérzékelő látóterét eltakarja egy kinyitott belső ajtó.

Szerelési magasság

A gyártók által ajánlott szerelési magasság betartása nagyon fontos a megfelelő működéshez. A túl alacsonyan lévő infrák vakriasztásokat okozhatnak, a túl magasan lévők érzékenysége pedig romlik. Az ajánlott telepítési magasság a 2-2,5 méter, de általában legalább 1,8 méter és legfeljebb 3 méter magasságba szerelhetők. Egyes infrák esetében az 5 méter szerelési magasság is elfogadható.

Tartókonzolok alkalmazása

Az infrák falfelületre való felszereléséhez gyakran használnak gömb-, vagy más formájú tartókonzolokat. Ezekkel megkönnyíthető az érzékelők beállítása, de a mozgathatóságból adódóan a felhasználó is könnyen elállíthatja, például takarítás, pókhálózás során. Ezáltal az érzékelő téves riasztásokat okozhat, vagy ellenkezőleg: nem fog jelezni.

Külső méretek

A felhasználók a minél kisebb méretű mozgásérzékelőt preferálják, hiszen lakóterük összképét ezek kevésbé zavarják. Ma már egészen kisméretű infrák is kaphatóak a piacon, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Fresnel-lencsés érzékelők esetében a lencse minősége, képalkotása jelentősen befolyásolja annak működését. A képalkotás pedig annál jobb, minél nagyobb méretűek a lencseelemek, vagyis maga az egész lencse. A radarral kombinált érzékelőknél az érzékelő házán belül elhelyezett radar is óhatatlanul növeli a méreteket. A mindenképpen szükséges tényezők figyelembevételével a gyártók arra törekszenek, hogy az érzékelők háza esztétikus legyen, minél jobban be tudjon simulni a környezetbe.

A ház anyaga, falvastagsága

Minél merevebb, masszívabb a ház, annál stabilabb a mozgásérzékelő működése, hiszen egyenetlen falfelületre szerelve sem tud lepattanni róla az emiatt megvetemedő fedél. Ez csökkenti az indokolatlan szabotázsriasztás előfordulását. A léghuzat is kevésbé van hatással azokra a lencsékre, melyek megfelelő szilárdságú házban kerülnek elhelyezésre. A légáramlás ugyanis elsősorban a lencsén keresztül okoz téves riasztást. A huzat által kiváltott gyors hőmérsékletváltozások a nagy hőtágulási tényezővel rendelkező műanyag lencsékre fokozottan hatnak, különösen akkor, ha azok gyengébb anyagú házba vannak beépítve. A lencseszegmensek gyors méretváltozásának hatására megváltoznak a nyalábok is, emiatt az infra folyamatosan azt érzékeli, mintha mozgás lenne az adott területen.

Rovarvédelem, kábelkivezetés kialakítása

A kábelkivezetést a házon kialakított furaton keresztül oldják meg a telepítők. Ha a furat túl nagyra sikerül és a telepítő nem gondoskodik az így kialakuló légrés tömítéséről, akkor ennek következtében rovarok kerülhetnek az infra házába, ami a téves riasztások melegágya lehet. Egyértelműen kijelenthető, hogy a mozgásérzékelőbe csak szerelési hibából adódóan kerülhet rovar. A rovarvédelemről a riasztóberendezés tulajdonosának is gondoskodnia kell: az infra körül le kell takarítani a pókhálókat. A pókháló másik kártékony hatása akkor jelentkezik, amikor a rárakódott portól megvastagodva egy kisebb huzattól mozgásba jön, és ez azonnali riasztást okozhat.

Áramfelvétel

A riasztórendszerek tervezése során mindenképpen számolni kell az eszközök áramfelvételével. A technikai fejlesztések során a gyártók folyamatosan csökkentik az áramfelvétel mértékét. Egy átlagos PIR-nél ez 8-20 mA között mozog. A radarral kombinált infrák nyilvánvalóan többet fogyasztanak a radar miatt, általában 15-30 mA körül.

Be- és kikapcsolható ellenőrző LED-ek

A mozgásérzékelők működésellenőrzésének egyik legegyszerűbb módja a funkciójelző LED-ek felvillanásainak figyelése, azaz a sétateszt. A hagyományos PIR-ek egy, a radarral kombinált mozgásérzékelők általában három LED-del rendelkeznek (kivéve, amikor többszínű LED-et alkalmaznak). Utóbbi esetében az egyik LED a PIR, a másik a radar működését ellenőrzi, míg a harmadik LED akkor villan fel, ha a két másik egy időben jelzett – vagyis a konkrét riasztáskor. A magas biztonsági fokozatú épületek esetén (például bankok, kiállítótermek stb.) a telepítők azt javasolják, hogy ezek a LED-ek a telepítés és infrabeállítás után legyenek kikapcsolt állapotban. Így az érzékelő lefedési területét az illetéktelen behatolók nem tudják kiismerni.

A piroszenzor és a lencse öregedése

Az idő múlása a mozgásérzékelőket sem kíméli. Működésüket leginkább a piroszenzor és a lencse öregedése befolyásolja. A piroszenzort illetően az anyagszerkezetben lezajló változások kétféle hatással lehetnek rá: érzékenyebbé vagy érzéketlenebbé válik. Az infrák lencséje műanyagból van, ennek öregedésével nagyobb lesz a fényelnyelése, és egyéb optikai jellemzői is fokozatosan romlanak. Különösen az ultraibolya sugárzás és a tartósan magas hőmérséklet képes meggyorsítani a lencse öregedését. Tapasztaltuk már neves gyártó egyik infratípusánál, hogy néhány éven belül „bepókhálósodott” a Fresnel-lencse anyaga, azaz hajszálrepedések képződtek benne. Ez az érzékelő teljes megvakulását eredményezte. Az alkatrészek elöregedéséből származó problémák is indokolják a rendszeres karbantartás szükségességét.

Üzemi hőmérséklet

A mozgásérzékelők felszerelése előtt számolni kell az eszköz működési hőmérséklettartományával. Figyelembe kell venni az infra alsó működési hőmérséklethatárát, hiszen a gyártók néhány típus működését csak 0˚C-ig, illetve -10˚C-ig garantálják. Ha ezek a típusok fűtetlen helyiségekbe, raktárakba kerülnek, akkor megbízhatatlanná, instabillá, működésképtelenné, rosszabb esetben téves riasztások okozóivá is válhatnak.

Hőmérsékletkompenzálás

Tudjuk, hogy az infrák működése a hőmérsékletkülönbségek érzékelésén alapszik, ezért kánikulában, amikor a helyiségben 33-36 °C körüli is lehet a hőmérséklet, az emberi testet már nem tudnák érzékelni. A gyártók emiatt számos infrát hőkompenzálással látnak el, ami ebben a kritikus hőmérséklettartományban automatikusan megnöveli az érzékenységüket. A régebbi infrák általában csak 3 °C hőmérsékletváltozás érzékelésére voltak képesek, az újabbak viszont már a 0,2 °C mértékű változást is észlelik.

Szabotázsvédelem

Ma már talán nem is gyártanak olyan mozgásérzékelőt, ami nincs ellátva az érzékelő megrongálása elleni védelemmel. Többnyire egy lemez- vagy nyomórugóval ellátott kisméretű kapcsoló biztosítja, hogy az érzékelő fedelének eltávolításakor szabotázsjelzést kapjon a riasztóközpont. A szabotázsvédelem természetesen állandó jellegű, tehát a riasztó kikapcsolt állapotában is működik.

Fehérfény elleni védelem

Számos téves riasztást válthat ki, ha a mozgásérzékelőt túl nagy energiával éri fehér fény: például közvetlen napfény nyitott ablakon keresztül vagy autó reflektora vékony ablakrétegen át. A gyártók ez ellen többféle módszerrel védekeznek. Egyik megoldásként a Fresnel-lencsét egy olyan speciális anyaggal „erősítik meg”, ami biztosítja a fehérfény elleni védelmet. Másik lehetőség, hogy a piroszenzort úgy helyezik el a nyomtatott áramköri lapon, hogy az infra teteje megvédje a túlzott mértékű fehérfény beáramlástól, a huzattól és a szennyeződésektől egyaránt.

Rádiófrekvenciás zavarvédelem

A nagy teljesítményű rádióadók és rádióhullámok képesek zavart és téves riasztásokat okozni a mozgásérzékelők működésében. Hatásos megoldást jelent, ha a piroszenzort fémburkolattal látják el. Sajnos egyes gyártók erre nem fordítanak kellő hangsúlyt, így egyes esetekben a zavaró rádióhullámok kellemetlen perceket okozhatnak a felhasználóknak.

Letakarásvédelem és maszkolás

Az emberek nem vetik tüzetes vizsgálat alá a riasztórendszerük érzékelőit naponta többször, de még naponta sem. Sajnos, így egy kitartóbb betörő megteheti, hogy kikapcsolt állapotban leragasztja, vagy lefedi az érzékelő lencséjét, ezzel működésképtelenné téve azt. Ennek kivédésére a jobb védelmi szintet biztosító és egyben magasabb árkategóriájú infrákat letakarás- védelemmel látják el. Erre többféle módszert is alkalmaznak. Ezek közül egy jellemző megoldást ismertetünk: Az érzékelőbe egy infravörös adó LED-et és egy fotodióda vevőt építenek be. Az adó LED kibocsátott sugarai csak akkor jutnak el a vevő diódára, ha az érzékelő lencséjét letakarják, és erről a letakart felületről a kisugárzott jelek visszaverődnek. Ekkor a fotodióda működése szabotázsjelzést eredményez. Ezt mutatja a mellékelt ábra. Amikor a letakarást nem egy illetéktelen behatoló alkalmazza, hanem a riasztórendszer telepítője, akkor maszkolásnak nevezzük. Ilyenkor nem az egész lencsét fedik le, hanem annak csak kis részét. Ennek célja, hogy a mozgásérzékelő látóteréből kiiktassanak egy esetleges téves riasztást okozó berendezést, például egy kandallót.

Téves riasztások elleni védelem

Az alábbiakban összefoglaljuk azokat a szerelés- és alkalmazástechnikai jellemzőket, amelyeknek betartása során elkerülhetővé válnak a mozgásérzékelők alkalmazása során fellépő esetleges téves riasztások.

Kerülni kell azokat a helyeket, ahol az infrát (akár természetes, akár klímaberendezés vagy ventilátor általi) huzat érheti! Sajnos számolni kell azzal is, hogy amikor riasztóberendezés kerül egy épületbe, attól kezdve – a téves riasztások elkerülésének érdekében – a nyílászárókat zárva kell tartani a riasztóberendezés élesített állapota idején.
Mozgó vagy hőt kibocsátó, illetve gyors hőmérséklet-változtatásra képes tárgyakra (például radiátor, légkondicionáló, telefax, lézernyomtató) lehetőleg ne nézzen az infra! A fűtőtest vagy egyéb hőforrás fölé, vagy azok közvetlen közelébe történő szerelés minden esetben elkerülendő!
Az erős fényhatások zavarforrások lehetnek, ezért az infrát ne érje tartósan közvetlen vagy visszavert napsütés, illetve az autók fényszóróiból származó fény!
Kerülendő a rádióadó-berendezés közelébe való telepítés!
Ügyelni kell arra, hogy az infra elé ne kerüljön semmilyen, a védett térrészt leárnyékoló tárgy! Ha kitakarjuk egy lakásátrendezés során (polc, szekrény, függöny stb. kerül elé), az infra látótere csökken, az érzékelés hatásfoka pedig romlik.
Minden esetben figyelni kell arra, hogy az a felület, amelyre az infrákat szereljük rezgésmentes és stabil legyen – különösen a duál technológiás infrák esetében.
Ne nézzen az infra olyan területekre, amelyek zavart okozhatnak vagy instabilak lehetnek, például reflektáló, fényes, festett felületek vagy az úszómedence vize! Ha ez elkerülhetetlen, akkor ezeket a részeket az infra optikáján ki kell maszkolni.
Ha a lakásban kisállatok is vannak, a mozgásérzékelő kiválasztása és a szerelés módja alapos megfontolást kíván. Csak olyan infrát válasszunk, amelyik rendelkezik kisállatvédelemmel.