Mit jelent a távfelügyeleti szolgáltatás?

A távfelügyeleti szolgáltatás a vagyonvédelem speciális válfaja, amelynek révén az ország különböző pontjain lévő riasztó-, tűzjelző- és különféle segélyhívó rendszerek riasztásait, állapotváltozásait egy folyamatosan működő felügyeleti központ fogadja. Ez a technológia a helyi riasztáshoz képest jóval hatékonyabb védelmet biztosít. A 24 órás távfelügyeleti szolgáltatás keretében a felügyeleti állomás diszpécserei több számítógépes szoftver segítségével éjjel-nappal fogadják az ügyfelek rendszereiről – telefonos, rádiós, GSM vagy GPRS kapcsolati formában – érkező kódolt jelzéseket. Ezeket regisztrálják, feldolgozzák és szükség esetén intézkednek a megbízóval kötött szerződésben foglaltak szerint. Ez jelzéstípustól függően történhet a kivonuló szolgálat, a rendőrség, a tűzoltóság és/vagy a megbízó által megadott személyek értesítésével és helyszínre küldésével.

Miért van szükség távfelügyeletre?

Cégünk 1993 óta üzemeltet távfelügyeleti állomást, így több mint két évtizedes tapasztalattal és több ezer felszerelt riasztóberendezéssel a hátunk mögött, a riasztási- és káresemény statisztikák alapján elmondhatjuk, hogy a távfelügyeletre kötött rendszerek hatékonysága jóval nagyobb, mint azoké, melyek csak helyi riasztóként üzemelnek.

Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy szükségtelen a felszerelt riasztóberendezést távfelügyeletre köttetni, hiszen az épület sűrűn lakott környéken van, a szomszédok pedig úgyis azonnal reagálnak a megszólaló szirénára. Sajnos számolni kell azzal, hogy egy profibb betörő képes a kültéri sziréna hatástalanítására, és ebben az esetben semmi nem fogja felhívni a környéken levők figyelmét a behatolásra. Távfelügyeleti szolgáltatás mellett viszont egy ilyen jellegű támadás esetén is befut a jelzés az ügyeletre, ahol a diszpécserek azonnal intézkednek. A kizárólagos helyi riasztás másik hátulütője, hogy nem mindig és nem minden esetben várható megfelelő beavatkozás a környéken lakóktól. Egyrészt nem biztos, hogy mindig tartózkodik valaki a közelben, aki hallja a szirénát, másrészt senkitől nem várható el, hogy éjszaka szembenézzen egy vagy több betörővel, amennyiben a jelzés valósnak bizonyul. Távfelügyelet esetén azonban a diszpécser az azonnali reagálással és a kivonuló szolgálat vagy a rendőrség helyszínre küldésével olyan hatékonyan beavatkozhat, hogy akár a behatolót is sikerülhet elfogni. Habár a távfelügyelet káresemény megelőzésére természetesen nem képes, de lehetővé teszi, hogy korai szakaszban be lehessen avatkozni a folyamatba akkor is, amikor a védett objektumban nem tartózkodik senki. Fentiek tükrében kimondható, hogy a riasztóberendezés távfelügyeletre kötése segít az esetleges bűncselekmény/káresemény korai észlelését és az erre tett intézkedések pedig csökkenthetik az anyagi kárt.

A behatolás- és tűzjelző rendszerektől a távfelügyeletre érkező jelzések, és a diszpécserek által a számítógépen látható események fajtái és formái jóval sokrétűbbek annál, mint amit először gondolnánk:

• A felügyeleti számítógépen ugyanis azon túl, hogy betörésjelzés jön az adott helyszínről, látható az is, hogy melyik helyiségben melyik érzékelő jelzett, melyik ajtót vagy ablakot feszítették fel.
• Szabotázsjelzés formájában érkezik a riasztás, ha megrongálnak egy behatolásjelző berendezést, annak valamely részegységét, esetleg a kábelezését.
• Tűzjelzéskor látható, hogy a védett terület melyik részén keletkezett a tűz vagy füst. Minősített” tűzjelző esetén a jelzés továbbítódik a Katasztrófavédelem által üzemeltetett TFK (Tűzátjelzést Fogadó Központ) felé.
• Áramszünet, akkumulátorhiba, valamint bizonyos érzékelő-hiba esetén az ügyelet a megadott értesítendőket vagy a hibaelhárítást értesíti. A tartós áramszünet az akkumulátor lemerülését és a riasztóberendezés működésképtelenségét okozhatja. Ennek kiváltó oka lehet például az, ha egy betörő hozzá tud férni a villanyóra szekrényhez és hosszabb időre áramtalanítani tudja az épületet. Ilyen áramszünet esetén a távfelügyeletre történő jelzés nélkül a védelem mértéke drasztikusan lecsökkenhet vagy megszűnhet.
• A riasztóberendezések bizonyos időszakonként képesek tesztjelentést küldeni az ügyeletre, melynek gyakorisága programozással beállítható. A tesztjelentés beérkezése a felügyeletre bizonyítja a  riasztó és az ügyelet kapcsolatát és a riasztóközpont működőképességét  Elmaradása esetén az ügyelet intézkedni tud a riasztóberendezés illetve a kommunikációs csatorna esetleges javításáról.
• Műszaki, gépészeti berendezések állapota és meghibásodása egyaránt jelezhető: mélyhűtő berendezések hibái, fűtő és szellőző berendezések leállása, gázszivárgás, vízbetörés stb.
• Be- és kikapcsolások, elmaradt zárás, vagy tiltott időintervallumban történő mozgás is regisztrálható és figyelhető. Az ügyeleti számítógépen a felhasználói kódok sorszáma alapján utólag is ellenőrizhető, hogy ki és mikor nyitotta-zárta a rendszert. A nyitás-zárás jelzések alkalmasak például az alkalmazottak munkaidő kihasználásának ellenőrzésére, az elmaradt zárás jelzés alapján pedig a távfelügyelet értesíteni tudja a riasztó üzemeltetőjét arról, hogy megfeledkeztek a berendezés bekapcsolásáról. Igény estén a jelzések listája havonta postázásra kerül.
• Házi jelzőrendszerek révén egészségügyi veszélyhelyzetekről kapnak jelzést a diszpécserek, melyre a szerződésben foglaltak szerint intézkednek, a megadott orvosok, ápolók vagy a Mentőszolgálat kiküldésével. Az ilyen segélyhívó eszközökkel elsősorban súlyos betegek, idősek, fogyatékkal élők küldhetnek azonnali vészjelzéseket a felügyeleti állomás felé.
• Személyi támadásjelzések (pánikrisztás) fogadása lehetővé teszi az esetleges helyszíni segítségnyujtás lehetőségét.

A távfelügyelet története

A vagyonvédelmi távfelügyelet története igen hosszú időszakra tekint vissza. Kialakulásában a telefonhálózatok megjelenése és kiépülése jelentett mérföldkövet. Elsősorban olyan helyeken jöhettek létre felügyeleti állomások, ahol minden feltétel adott volt ahhoz, hogy olcsó, stabil és fejlett telefonszolgáltatás álljon az ügyfelek rendelkezésére. A XIX. század második felében ez elsősorban Amerikát jelentette (Európa a szirénagyártás mellett tette le a voksát, főképp a telefonhálózat hiányából adódó kényszerűségből), ahol 1877-től jól működő távfelügyeleti állomás üzemelt Holmes Központi Monitoring Állomás néven. Mellékesen egyúttal telefonközpontként is funkcionált, megelőzve a Puskás Tivadar ötlete alapján szabadalmaztatott „hivatalos telefonközpontot”. (Erről részletesebben itt olvashat: Riasztóberendezések)

Mielőtt rátérnénk a magyarországi távfelügyeletek kialakulására, néhány szóban meg kell említenünk az ún. telefonhívó berendezéseket, amelyek az 1990-es évek elején terjedtek el. Akkoriban számos ember számára a riasztóberendezés ezen az eszközön keresztül testesítette meg a „rendőrségre kötött rendszer” fogalmát. (Sőt van, aki a mai napig így képzeli el a távfelügyeleti szolgáltatást.) Természetesen az ekkor kialakuló tényleges távfelügyeletekhez, az ott folyó intézkedésekhez és munkához semmi köze nem volt. A telefonhívókat a meglévő riasztóközpontokhoz lehetett kötni, és ezek digitális üzenetrögzítőként funkcionáltak. Nagyjából 16 másodpercnyi szöveget lehetett rámondani, mely tartalmazta a hívó fél nevét, címét, és a riasztás típusát. Több telefonszámot lehetett beprogramozni, melyek közül az egyik általában a rendőrségé, a többi pedig a riasztóberendezés tulajdonosáé, illetve egyéb kijelölt személyeké volt. A telefonhívó riasztás jelzés esetén feltárcsázta ezeket a számokat, majd az előre rögzített, fix szöveget lejátszotta. A felhasználó számára előnyös volt, hogy a berendezés a legegyszerűbb riasztóközpontokhoz is csatlakoztatható volt, belső kommunikátorral sem kellett rendelkezniük, csupán egy relé kimenettel. Mivel a telefonhívó semmiféle intelligenciával nem rendelkezett, így téves jelzések esetén is (hiába jött a riasztás után nyitás), ugyanúgy felhívta a megadott számokat. Ha pedig meghibásodott, vég nélkül telefonált, és foglalta a vonalakat. Az intelligenciahiányból és a nagy meghibásodási arányból adódóan egy idő után a rendőrség már nem is intézkedett a telefonhívókról jövő jelzésekre, sőt felszólították az ilyen rendszerek tulajdonosait, hogy az eszköz híváslistájából töröljék a rendőrség hívószámát.

 

Magyarországon a távfelügyeletek kialakulása a privatizáció (1987-94) és a rendszerváltás (1989) időszakára tehető. Ekkor érték el a telefonhálózatok azt a színvonalat, ami lehetővé tette a kommunikációt a riasztó és a távfelügyelet között, valamint ennek előfeltételeként ugyanekkor kerültek a piacra azok a riasztóközpontok, melyek már mikroprocesszoros működésűek voltak és analóg vonali kommunikátor egységeket tartalmaztak. Így nem csak helyi riasztóként tudtak funkcionálni, hanem a telefonvonalon keresztül nagyobb távolságokba tudták küldeni az adott jelzéseket.  (Megjegyezzük: Az ezt megelőző időszakban a riasztók kizárólag helyi riasztási eszközként működtek, és csak olyan nagyobb vállalatok, vállalkozások védelmét látták el, ahol emellett portaszolgálatot is alkalmaztak. A portások feladatai közé tartozott többek között, hogy a riasztó jelzéseire azonnal megkezdjék a szükséges intézkedéseket.) Ezek a jelzések a kezdeti időszakban a helyi rendőrkapitányságra futottak be, akik járőrt küldtek az adott helyszínre. A ’90-es években, ahogy elszaporodtak a kis- és magánvállalkozások, a riasztóberendezések száma is megugrott. A rendőrség már nem tudta feldolgozni a befutó jelzésmennyiséget, illetve járőrrel ellenőrizni az egyes helyszíneket, így szükségszerűvé vált a magánkézben lévő távfelügyeleti állomások, távfelügyeleti vállalkozások megjelenése. Ezek a távfelügyeleti állomások rövidesen saját kivonuló szolgálatot hoztak létre maguknak, így a rendőrség igénybevételére már csak speciális esetekben volt szükség, pl. valós jelzések esetén vagy banki kivonulások során.

A távfelügyeletek a kapcsolt telefonvonalas kommunikációs forma mellett kezdettől fogva használtak rádiós átjelző eszközöket. Később, a megfelelő GSM hálózatok kialakulását követően a távfelügyeleti állomások alkalmazni kezdték a GSM technológiát. 2006-ban pedig megjelentek Magyarországon a GPRS alapú távfelügyeleti eszközök.

Az Oktel Kft. az elsők között, már 1991-ben telepített távfelügyeletre kötött riasztóberendezéseket. 1993 óta működtetjük saját távfelügyeleti állomásunkat, amely kezdetben csak kapcsolt telefonvonalon fogadta az ügyfelek riasztóinak jelzéseit. A ’90-es évek második felében ezt kibővítettük átjátszó állomásokkal kiegészített URH sávos rádiós távfelügyeletté. Alkalmaztunk GSM átjelzőket és 2006 óta használunk GPRS alapú távfelügyeleti rendszert is. Távfelügyeletünk rendelkezik kivonuló szolgálattal is.

Kijelenthető, hogy az elmúlt évtizedek alatt a riasztóberendezések minimális, inkább csak kényelmi szolgáltatásokat felvonultató fejlődésnél sokkal hangsúlyosabb a távfelügyeleti szolgáltatásokat segítő fejlesztések és az új átjelzési formák kialakulása. A kapcsolt telefonvonalas átjelzés a digitális alközpontok megjelenésével háttérbe szorult, helyét az IP alapú kommunikációs lehetőségek előretörésének vagyunk tanúi.

Távfelügyeleti átjelzések legjellemzőbb formái:

• Kapcsolt telefonvonal:
  Riasztóberendezések legalapabb átjelzési lehetőség. Előnye az esetleges rendelkezésreállás esetén nincs kiépítési költség, nem igényel külön átjelző hardware-t. Hátrányai között a könnyű szabotálhatóság és a jelzésátvitel lassúsága említhető. Földrajzi elhelyezkedésnek nincs jelentősége csak a kiépített szolgáltató hálózat szempontjából.
• Rádiós átjelzés (URH):

Gyors adatátvitel jellemzi, a távfelügyeleti szolgáltató által üzemeltetett és fentartott rádiórendszeren keresztül küld jelzést a távfelügyeletre.  Hátrányának az egyirányú kapcsolat (esetenként full duplex adatátvitel is megoldható) és a riasztó berendezés földrajzi elhelyezkedés függése hozható fel (szolgáltató vételi körzetén belül kell lenni az ingatlannak).

• GPRS átjelzés:

Jelenleg a távfelügyeleti szolgáltatók által leginkább preferált átjelzés lehetősé. Előnye a többi jelzésátvitelhez képest a földrajzilag bárhová telepíthetősége, alacsony szabotálhatósági lehetősége, riasztóközpont távprogramozhatósága távmenedzselése és az átjelzés jóságát monitorozó gyakori életjel küldésének lehetőségében rejlik. A szolgálatók  téve biztonságos mások által nem hozzáférhető kommunikációt valósíthatnak meg a távfelügyelettel.

• IP alapú átjelzés:

Hasonló pozitív tulajdonságokkal bír mint egy GPRS átjelző annyi külömbséggel, hogy a kommunikációt az ügyfél által üzemeltetett belső hálózaton és internet segítségével valósítja meg. Szintén hátrány lehet az internetes szolgáltató által fentartott infrastruktúra esetleges hibája és áramszünet esetén nem szünetmentesített hálózati elemek (mind az ügyfélnél mind pedig az internetes szolgáltatónál) működésképtelensége.